Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)
SÁFIÁN Sz.: Kercaszomor (Őrség) nappali lepkéi (Lepidoptera: Papilionidea és Hesperioidea)
SÁFIÁN Sz.: KERCASZOMOR NAPPALI LEPKÉI 257 Celastrina argiolus (Linnaeus, 1758) - Erdőszegélyek és bokorsávok karakterfaja, általában nem gyakori. Cupido argiades (Pallas, 1771) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Pseudophilotes schiffermuelleri (Hemming, 1929) - Az Őrségre újként 2007-ben kimutatott faj Kercaszomoron csak 2009 májusában került elő, rendszeresen kaszált soványfüvü gyepből. Kercaszomoron tápnövénye, a hegyi kakukkfű ( Thymus pulegioides) inkább a szárazabb gyepekben fordul elő, amelyek a kaszálások elmaradása miatt részben beerdősültek, részben pedig elgyomosodtak. Glaucopsyche alexis (Poda, 1761) - Az Őrség a faj atipikus előfordulása; míg melegebb makroklímában általában gyakoribb, addig az Őrség viszonylag hűvös és nedves vidékén, így Kercaszomoron is igen ritka, csak egyesével került elő. Maculinea alcon ([Denis & Schiffermüller], 1775) - Patakmenti kékpeijés és kiszáradó láprétek, soványfüvü kaszálók karakterfaja. A nőstények a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) virágára és hajtásaira petéznek, a hernyók kikelés után a virágban rágnak, nagyjából két hét, egy hónap közötti időszakban a virágból kirágva a földre ejtik magukat, ahol fullánkos vöröshangya (Myrmica) dolgozók gyűjtik be őket. Onnantól kezdve a hangyabolyban fejlődnek, a hangyadolgozók etetik őket bábozódásig. A Kercapatak völgyében az Őrség egyik legnagyobb állománya tenyészik, egyes réteken száz fölötti tárnics tövön több ezer tojást lehet megszámolni. A hernyók túlélési arányai nem ismertek. Védett faj. Maculinea árion (Linnaeus, 1758) - Kercaszomoron és az Őrségben is igen ritka, melegkedvelő faj, itteni előfordulása atipikus. Imágói július elején jelennek meg, a nőstényei pedig a hegyi kakukkfűre {Thymus pulegioides) petéznek. A M. árion tenyészterületei délies kitettségü félszáraz gyepek, amelyek Kercaszomor környékén a legveszélyeztetettebb élőhelyek között vannak. Az 1970-es években legnagyobb részüket beerdősítették, a rendszerváltás követően a megmaradt gyepek kezelésével felhagytak, azok jórészt beerdősültek. A M. árion hazánkban védett faj, szerepel az Élőhely Irányelv IV. függelékében. Maculinea nausithous ( Bergsträsser, 1779) - Bár Kercaszomor nagykiterjedésű vérfuves kaszálóin és láprétjein sokfelé tenyésző faj, inkább azok szegélyeihez és magaskórósodó rétfoltokhoz kötődik. Ritkábban kaszált árokpartokon is megfigyelhető, mindenütt az tápnövényéhez az őszi vérfühöz ( Sanguisorba officinalis) kötődve. A nem aktív imágók szinte mindig a vérfűfejeken pihennek, éjszakáznak, de a vérfű a lepke fő nektárforrása is. Hazánkban védett faj, szerepel az Élőhely Irányelv II. és IV. függelékében. Maculinea teleius (Bergsträsser, 1779) - Az előző fajhoz hasonlóan nőstényei vérfűre petéznek. A Kerca menti vérfüves réteken rajzáscsúcsán (július közepe) domináns faj, Kercaszomoron több ezres állománya tenyészik. Mind a négy Maculinea fajnak különleges hangyagazdás fejlődése van, amellyel hazai szakirodalmak is foglalkoznak (pl. TARTALLY & VARGA 2008). Hazánkban védett faj, szerepel az Élőhely Irányelv II. és IV. függelékében. Plebejus árgus (Linnaeus, 1758) - A Magyarországon általánosan elterjedt faj Kercaszomor környékén ritka. Plebejus argyrognomon (Bergsträsser, 1779) - A Magyarország területén általánosan elterjedt és gyakori faj, az Őrségben és Kercaszomor környékén egyaránt igen ritka. Kercaszomorról eddig egyetlen, nőstény példány került elő. Az Őrség hűvösebb klímája nem kedvez az egyébként melegkedvelő fajnak. Plebejus idas (Linnaeus, 1761) - Magyarország hegy és dombvidékein szórványosan előforduló, ritka faj, amely Kercaszomoron rendszeres, félszáraz domboldalakon és patak menti réteken egyaránt előfordul. Védett.
