Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)

TANÁCS L., KÖRMÖCZI L. & ZAKAR E.: A Duna-Tisza közi homoki sztyepprétek vadméh-közösségének hosszú távú változásai

TANÁCS L., KÖRMÖCZI L. & ZAKAR E.: VADMÉH-KÖZÖSSÉGEK 207 Néhány figyelemre méltó faj: Lasioglossum mesosclerum (Pérez, 1903). A faj előfordult a Bükk hegységben (TANÁCS és JÓZAN 1993), Dunántúlon (JÓZAN 1998), de az utóbbi kutatások szerint Alföldön is (TANÁCS 1992) kimutatható. Pseudapis unidentata (Olivieri, 1811). Nagy-alföldön szórványosan előfordult, főleg a Tisza-Duna közén. JÓZAN (2006) szerint Dél-Dunántúlon ritka fajnak számít. Anthidium laterale Latreille, 1809. A Kiskunság néhány pontján és a Mecsekben (JÓZAN 1996), valamint Simontornya környékén fordult elő. Ritka faj. Pasites maculatus Jurine, 1807. Dél-Dunántulon JÓZAN (1998) ritka fajnak írta le, de előfordult a Közép-Tisza terrestris ökoszisztémájában. Ritka faj (TANÁCS 1992). Pseudapis diversipes (Latreille, 1806). Ritka fajként említi Józan (1998), míg a DunaTisza közén gyakori. Megachile octosignata Nylander, 1852. Az Alföldön ritkább fajnak számít (JÓZAN 1998). b.) Viráglátogató vadméh közösség változásai 1977-78-79-es és a 2006-07-08-as, a 29 éves felvételezési időkülönbség adatai alapján (1. táblázat). A Kisbugac-pusztán 1977-78-79 között 102 taxon, illetve a Dasypoda hirtipes (Fabricius, 1793) változata a Dasypoda hirtipes var. minor Morawitz, 1873 fordult elő. 29 évvel későbbi felvételezések során csak 93 faj került begyűjtésre évente azonos felvételezések során. Az adott területen, az Apoidea fauna fajgazdagsága 2006-07-08-as vizsgálatok nyomán csak 91,18 % át tette ki a 29 évvel korábbiaknak. A két felvételezési periódusban, hat év alatt összesen 141 vadméh faj és egy változat összesen 142 Apoidea taxon került kimutatásra. A vizsgált területről a 1977-78-79-es gyűjtések nyomán előkerült Anthophora aestivalis (Panzer, 1801) nagyon ritka, míg a Halictus smaragulus Vachal, 1895, Lasioglossum limbellum (Morawitz, 1876), L. mesosclerum (Pérez, 1903), L. sextrigatum (Schenck, 1870), Megachile octosignata Nylander, 1852, Hoplitis tridentata (Dofour & Perris, 1840), Anthidium interruptum (Fabricius, 1781), A. laterale Latreille, 1809, Epeolus fasciatus Friese, 1895 ritka fajoknak számítanak. A 2006-07-08-as gyűjtések során az Andrena nycthemera Imhofif, 1866, A. oralis Morawitz, 1876, A. pyropygia Kriechbaumer, 1877, Halictus sajoi Blüthgen, 1923, mint nagyon ritka fajok kerültek begyűjtésre, míg az Andrena scita Eversmann, 1852, Pasites maculatus Smith, 1848, Halictus scabiosae (Rossi, 1790), H. smaragdulus Vachal, 1895, Lasioglossum limbellum (Morawitz, 1876), L. rufitarse (Zetterstedt, 1838), Pseudapis diversipes (Latreille, 1806), Epeolus fasciatus Friese, 1895, E. tristis Smih, 1854, E. variegatus (Linnaeus, 1758) taxonok a Kárpát-medence Apoidea faunájában, ritka fajnak számítanak. c.) Földrajzi elterjedés szerinti értékelés a 2006-07-08-as vizsgálatok során, illetve az eredmények összehasonlítása a 19 77-78-79-es felvételezések adataival (2. táblázat). 2006-07-08-ban a holomediterrán fajok a legjelentősebb közösség alkotók (24 faj, 25,81%), majd ezt követik a palearktikus (21 faj, 22,58%), európai (14 faj, 15,05%), észak-mediterrán (13 faj, 13,98%), pontomediterrán (5 faj, 5,38%), közép-európai (4 faj, 4,30%) taxonok. A 1977-78-79 között legjelentősebb közösség alkotóknak bizonyultak a palearktikus (33 faj, 32,35%), európai (17 faj, 16,67%), holomediterrán (16 faj, 15,69%), észak-mediterrán (13 faj, 12,75%), ponto-kaszpi-mediterrán (4 faj, 3,92%), közép-európai (4 faj, 3,92%), nyugat-palearktikus (3 faj, 2,94%) fajok. A 1977-78-79 közötti gyűjtések során a melegkedvelő mediterrán fajok aránya (16 faj holomediterrán, 15,69%; észak-mediter-