Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)

TANÁCS L., KÖRMÖCZI L. & ZAKAR E.: A Duna-Tisza közi homoki sztyepprétek vadméh-közösségének hosszú távú változásai

TANÁCS L., KÖRMÖCZI L. & ZAKAR E.: VADMÉH-KÖZÖSSÉGEK 203 kétnemzedékü, bivoltin fajoknak. A negyedik csoportba tartoznak egyes selyemméh vagy Hylaeus és a nagy energiaforgalmú, nagy repülési sugarú poszméhek, vagy Bombus taxonok (BENEDEK 1968, TANÁCS 1982, 1992, TANÁCS és JÓZAN 1985, TANÁCS és BENEDEK 2004, TANÁCS et al. 2009). E forrásmunkák mellett. MÓCZÁR M. (1957, 1958, 1960) a hazai Colletidae, Melittidae, Megachilidae, Anthophoridae és Bombidae családok fajait feldolgozó taxonómiai jellegű kiadványait is felhasználtuk. E munkák utalásokat tartalmaznak a gyűjtött fajok esetében a földrajzi, klíma-tűrőképesség, rajzásdinamika és gyakorisági szempontok szerinti értékeléséhez. PITTIONI (1942) és MÓCZÁR L. (1948) munkái utalnak az Apoidea fajok ökológiai elterjedési, illetve klíma-tűrőképesség szerinti felosztására. Viszonylagos természetközeli területen tevékenykedő méhalkatúaknak kis területen való diverzitása nagy, és természetes megporzó faunát jelentenek, a környező területek pillangós és gyümölcs kultúráinak a számára (EARDLEY 2001, RAW 2001). Az általunk vizsgált területen is hasonlót tapasztaltunk. Az elmúlt évek során végzett munka célja volt Kisbugac-pusztán a vadméh fauna feltérképezése, valamint a három évtized távlatában történt felvételezések és gyűjtések eredményeinek az értékelése. Összefüggések keresése a környezeti tényezők változása, így a klimatikus és talajviszonyok, nektárt termelő tápnövények borítottságának a nagysága, valamint az Apoidea közösség diverzitás értékeinek az alakulása között. A bugaci kísérleti terület több mint harminc éves története során a szemünk előtt zajlott az életközösségek átalakulása, amit kezdetben a legeltetés felhagyásának tulajdoníthattunk. Az évek során azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a tájhasználat változása mellett az éghajlati változások is beleszólnak a biocönózisok sorsába, s lehet, hogy hatásuk jelentősebb (KÖRMÖCZI 1991, 1996). Az életközösségek szukcessziója erős zavarások utáni állapotváltozások kivételével általában lassú folyamat, tanulmányozásához hosszú távú mintavételezésre kell berendezkedni. Kísérleti területünk erre a hosszú távú vizsgálatra is kiváló lehetőséget biztosított. Anyag és módszer A felvételezések területi centruma Kisbugac-puszta, amely Bugac északkeleti részén terül el. Itt volt egy körbekerített kéthektáros terület, ahol harmincöt éve nincs legeltetés, így a növény- és az állatvilág természetközeli állapotú. E területet homokdombok és északnyugati-délkeleti irányú szél által vájt barázdák tagolják. A szintkülönbség a magasabban fekvő homokdombok és a barázdák között 1,5-2 méter. A legnagyobb szintkülönbség a vizsgált területen 2,8 méternek mutatkozik. A homokbuckák formaváltozásai pleisztocéntől napjainkig tartanak. A buckaközi területen a mésziszap felett olykor humuszos képződmények, tőzegnyomok mutathatók ki. Ezt a képződményt a jelenkori szél takarja be homoklepellel. A vegetációszerkezeti vizsgálatokat a Kiskunsági Nemzeti Park Felső-Bugacpusztai legelőterületének egy elkerített részén végeztük. A futóhomok talajú terület domborzati viszonyai változatosak, átlagosan 2 m körüli térszíni különbségekkel buckahátak és buckaközök tagolják, melynek következtében a talajnedvességi viszonyok is változatosak, és a térszíntől függően különböző növénytársulások jöttek létre (KÖRMÖCZI 1983). Mintegy harminc évvel ezelőtt a kevéssé zavart buckatetőkön évelő nyílt homokpusztagyep (Festucetum vaginatae Rapaics ex Soó 1929 em. Borhidi, 1996) uralkodott, a mélyedéseket kékperjés homoki láprét (Molinio-Salicetum rosmarinifoliae Magyar ex Soó 1933)