Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)

TANÁCS L., KÖRMÖCZI L. & ZAKAR E.: A Duna-Tisza közi homoki sztyepprétek vadméh-közösségének hosszú távú változásai

204 NATURA SOMOGYIENSIS borította, a laposabb átmeneti részeken pedig a kiterjedt legelögyep (Potentilllo arenariae-Festucetum pseudovinae Soó (1938, 1940) fragmentumai maradtak fenn (KÖRMÖCZI 1983, KÖRMÖCZI és BALOGH 1987). A xerofil és mezofil gyepeknek ez a sajátságos mozaikja azonban a 1980-as évek végétől fokozatos átalakuláson ment keresztül, amit a talaj vízkészletének a jelentős csökkenése és az aszályos évek hosszabb sora okozhatott. Míg az 1970-es években a vizsgált terület buckaközeit tavasszal víz borította, addig a 2000-es években már 3 m alatti talajvízszintet lehet tapasztalni. Emiatt a buckaközök vegetációja sztyeppesedik, és a kékpeijés állományok átalakulnak cinegefüzes homoki gyepekké (Pseudolysimachio spicatae-Salicetum rosmarirtifoliae (Hargitai 1940) Borhidi 1996). Ugyanakkor az extrém száraz helyeken egyéves vadrozsos-fedélrozsnokos foltok (Secali silvestris-Brometwn tectomm Hargitai 1940) alakulnak (KÖRMÖCZI et al., 2009). A növénytársulások neveit BORHIDI (2003) alapján alkalmaztuk. A buckás térség gyepállományainak a mintázatátrendeződését szelvények mentén elhelyezett érintkező négyzetekből álló szabályos mintavételezéssel végeztük. 1985-ben létesítettünk egy 40 m hosszú szelvényt a kísérleti terület legnagyobb térszíni különbségeket mutató részén (46

041'47"E 19°36'9"K). A szelvényt a térszíni gradiens mentén helyeztük el, a gyepállományok feltételezett határaira merőlegesen. A növényfajok tömegességét 1 m

2-es kvadrátokból rögzítettük évszakonként 1985 és 1989 között, majd 1999-től napjainkig folyamatosan. Az eddig elkészült felvételekből három időpontot választottunk ki, amelyeket tízévenként tavasszal rögzítettünk. A kiválasztott időpontok: 1987, 1999 és 2009. A tíz éves lépések jól reprezentálják a vegetáció hosszú távú változását. A növényfajok tömegességét úgy adjuk meg, hogy az egy időponthoz tartozó összes mintanégyzetbeli tömegesség átlagát vettük, és ezeknek a fajok közötti százalékos megoszlását számítottuk ki. Az állapotváltozásokat sokváltozós elemzéssel (centrált főkomponens analízis; SynTax programcsomag, (PODANI 2001), életforma- és indikátorérték-elemzéssel (Borhidiféle W-érték eloszlása) mutattuk ki, melyet a Syn-Data programcsomaggal végeztük (HORVÁTH 2006). Az adott területen 1977-79 és 2006-08 között, a vizsgálati periódus során, hasonló módszerekkel történtek az Apoidea felvételezések, mint 29 évvel korábban. Vizsgálatokat és gyűjtéseket három-, illetve négyhetes periódusonként végeztük Kisbugac-pusztán. A felvételezési napok során begyűjtöttük a huszonöt négyzetméteres területre (5m x 5m) 1 óra időtartam alatt berepült Apoidea fajokat. A felvételezési időtartam alatt (V. - IX. hó között) a puszta különböző részein eltérő gyeptársulásokban 2 x 25 m

2-es quadratot véletlen mintavétellel választottuk ki. A napi gyűjtéseket 2 x 1 órás lepkehálózással egészítettük ki az kvadrát felvételezések közvetlen közelében. A gyűjtések májusi és szeptemberi időpontokban 10-14, míg június, július és augusztus során 9 és 16 óra között történtek. A gyűjtött anyag rövid időn belül preparálásra került, majd a megfelelő adatrendszerek mellékelésével került determinálásra.