Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)

TANÁCS L., KÖRMÖCZI L. & ZAKAR E.: A Duna-Tisza közi homoki sztyepprétek vadméh-közösségének hosszú távú változásai

202 NATURA SOMOGYIENSIS A méhszerüek sok virágos növény megporzását, a magképzödést és ez által a faj fennmaradását biztosítják. Napjainkra felismerték, hogy a természetes vadméhnépességek (a honos vadméhfauna) jelentősége a mezőgazdasági növény- (lucerna, vöröshere, bükköny fajok, vöröshagyma, napraforgó, repce) és gyümölcstermesztés számára nélkülözhetetlen természeti erőforrások sorába tartozik, ezért diverzitásuk megőrzése a fenntartható mezőgazdaság egyik nélkülözhetetlen eleme (EARDLEY 2001, RAW 2001). A mezőgazdaság fejlesztésével a vele együttjáró agrotechnikával, a vegyszeres gyomirtással szükségszerűen leszűkültek a táplálékforrások, amely a vadméh népesség sűrűségének a csökkenését vonta maga után (BENEDEK 1968, BANASZAK 1978, TANÁCS és BENEDEK 2004, TANÁCS et al., 2009). E tények nyomán, a ruderális és természetközeli állapotokat megközelítő területek kutatásának jelentősége az utóbbi évtizedekben, hazai viszonylatban is megnőtt. Ezen elv alapján kutatásra alkalmasnak mutatkozott a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó, Bugacpusztaháza közelében található Kis-bugaci terület. A hártyásszárnyúakkal, illetve a méhalkatúakkal kapcsolatos vizsgálatokat Kiskunsági Nemzeti Park egy-egy tájegységben Bajári E., Erdős J., Móczár L. és Móczár M. kezdték meg az 1950-es évek első felében. Később a Szegedi Tudományegyetem Állattani Tanszék, Ökológia csoportjának közreműködésével 1976-ban komplex ökológiai kutatások kezdődtek meg Kisbugac-pusztán (GALLÉ 1980, MÓCZÁR L., GALLÉ, GYÖRFFY és HORNUNG 1980). A 34 évvel korábbi hymenopterológiai felvételezéseket és gyűjtéseket faunisztikai, ökológiai, cönológiai, fészek- és tápnövénykapcsolati vizsgálati aspektussal Gallé L., Móczár L. és Tanács L. végezték el. TANÁCS (1982) munkájában vizsgálta és értékelte Kisbugac-pusztán gyűjtött Apoidea fajok szezonális dinamizmusát, faunisztikai, dominancia viszonyait. E mellett értékelte Kisbugac-pusztán felvételezett viráglátogató Apoidea közösségnek a földrajzi elterjedés, klíma-tűrőképesség, rajzásidő és gyakoriság szerinti alakulását, tápnövény kapcsolatoknak a függvényében. Az elmúlt közel három évtized során a felvételezési területen az állattartás, a legeltetés, antropogén hatások és nem utolsó sorban a klimatikus változások következtében csökkent a nektárt termelő virágos növények mennyisége. Ezzel együtt a táplálékforrást jelentő nektárprodukció is mérséklődött. Kisbugac-pusztán, az első átfogó méhalkatú felvételezéseket követően (1977-78-79), majdnem három évtizeddel később, 2006 és 2008 között, 29 év eltolódással újabb Apoidea felvételezéseket végeztünk, így most már összesen 6 éven keresztül. A gyűjtött anyagot értékeltük faunisztikai, cönológiai és ökológia szempontok szerint. Az Apoidea közösségen belül a Hylaeus példányok taxonómiai és szinbiológiai értékeléséhez DATHE (1980), az Andrenidae fajok determinálásához SCHMIEDEKNECHT (1930), OSZICSNIUK (1977), OSZICSNIUK et al. (1978), valamint DYLEWSKA (1987) munkáit használtuk fel. KOCOUREK (1966), valamint MÓCZÁR L. és WARNCKE (1972) munkái fontos információkat tartalmaztak egyes hazai Andrena fajok szinbiológiai értékeléséhez. A Halictus és Lasioglossum nemzetségek fajainak identifikálásánál és szinbiológiai szempontok szerinti értékelésénél EBMER (1969-1971) revíziós munkáit alkalmaztuk. A Melittidae, Megachilidae, Anthophoridae családokhoz tartozó nemzetségek fajainak determinálását nagymértékben segítette SCHEUCHL (1995a,b) munkáinak a felhasználása. A lucerna virágján tevékenykedő Apoidea közösség fajait BENEDEK (1968) a rajzásidő alapján négy fő csoportban osztotta fel. így megkülönböztetett rövid egy-két hónapig tevékenykedő rövid rajzásidejü, 3-4 hónapos viráglátogatást végző közepes rajzásidejű, hosszú rajzásidejű kétnemzedékű, valamint hosszú rajzásidejü folyamatosan repülő Apoidea fajokat. Hazai viszonylatban a karcsúméheknek, így a Halictus és Lasioglossum, valamint a bányászméheknek, vagy Andrena fajoknak általában két nemzedékük van (BENEDEK 1968, MÓCZÁR L. és WARNCKE 1972). Ezeket nevezzük, hosszú repülésidejű