Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája - Natura Somogyiensis 16. (Kaposvár, 2010)

Bevezetés

TÓTH S.: A DUNÁNTÚLI-DOMBSÁG ÉS KÖRNYÉKE SZITAKÖTŐ FAUNÁJA 5 Bevezetés A rovarok iránti komolyabb érdeklődésem felkeltésében Reskovits Miklós egri lepkésznek volt nagy szerepe. Ma is jól emlékszem, hogy amikor egyszer meghívták a tanárképző főiskolára, milyen lelkesedéssel beszélt a rovargyűjtésről, kedvenc lepkéiről. Előadása nagyon megragadott. Akkor érlelődött meg bennem az elhatározás: szeretnék lepkékkel foglalkozni. A főiskola elvégzése után Tardról többször felkerestem Egerben, megcsodáltam szakszerűen preparált szép gyűjteményét. Néhány alkalommal elkísértem bükki gyűjtőútjára is. Az ő hatására kezdtem el a bogarak mellett lepkéket gyűjteni. A rovarokon belül a szitakötők megkedvelését, majd a velük való foglalkozás iránti elkötelezettséget viszont Újhelyi Sándornak köszönhetem. Főtémám, a kétszárnyú rovarok mellett, az idők folyamán - kisebb-nagyobb megszakításokkal - változó mértékben gyűjtöttem szitakötőket is. Ebben az 1980-as évektől kezdve elsősorban Dévai György magas szintű odonatológiai munkásságának megismerése volt rám ösztönző hatással. Kétségtelen, hogy mindvégig megmaradtam faunistának, rendszerint elsősorban csupán egy-egy terület faunisztikai feltárását végeztem szívesen. Nem véletlen, hogy a Dunántúli-dombság és környéke térségében, az Uherkovich Ákos és Ábrahám Levente szervezésében folyó kutató programok keretében, a Dipterák mellett a szitakötők gyűjtésében és megfigyelésében is rendszeresen tevékenykedtem. Ennek eredményeként a terület kisebb-nagyobb tájegységeiről viszonylag sok, részben már publikált faunisztikai adat birtokába kerültem. Figyelembe véve a mások által a területről az elmúlt 5-6 évtizedben közölt adatokat is, indokolt az eredményeket egy monográfiában összegezni és közreadni. Szerencsés körülmény, hogy a Somogy Megyei Múzeum, személy szerint Ábrahám Levente igazgató helyettes felkarolta a kezdeményezést, így lehetővé vált a könyv megjelentetése. A kötet anyaga elsősorban a Dunántúli-dombságról, ezen belül a Balatonmedencéből, Belső-Somogyból, a Mecsek és Tolna-Baranyai-dombvidékről, valamint a Dráva menti-síkról származik. A területet praktikus okokból célszerűnek tartottuk kiegészíteni a szomszédos Kelet-Zalai-dombsággal, a Duna menti-síkságnak a Duna vonalától nyugatra eső részével, valamint a Mezőföld déli területével (3. ábra). A felsorolt tájakat együttesen Dél-Dunántúlnak is nevezik. Ezzel a Dunántúl tekintélyes részének szitakötő faunájáról lesz összefoglaló áttekintésünk, mivel Ambrus András és munkatársai jóvoltából már korábban elkészült egy tanulmány a Kisalföld és a Nyugat-magyarországi-peremvidék szitakötő faunájáról (AMBRUS et al. 1992), illetve rendelkezésre áll a Bakony hegység (TÓTH 1980), valamint a Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötőit együtt tárgyaló kötet is (TÓTH 2005). A szitakötők ősi rovarrendek képviselői. Első fajaik mintegy 300 millió évvel ezelőtt, a karbonban jelentek meg a Földön. Európából a legismertebb maradványuk a felső-karbonban élt Meganeura monyi, melynek teste 30 cm, szárnyának fesztávolsága 66 cm volt. Pontos ismerete-