Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája - Natura Somogyiensis 16. (Kaposvár, 2010)

Bevezetés

6 NATURA SOMOGYIENSIS ink nincsenek arról, hány fajuk élhetett a Földön. Az idők folyamán a fajgazdagságuk fokozódott, testméretük ezzel párhuzamosan csökkent. Az eddigi maradványok alapján, 13 nemhez tartozó mintegy 100 ősszitakötő fajt tartanak nyilván a jura időszakból. Az egykor a vizeket benépesítő ősi szitakötők a földtörténet során kihaltak. A Földön jelenleg élő taxonok számát 5-6 ezerre becsülik. Közülük sok - főleg a trópusi őserdőkben még a jövőben vár felfedezésre. A kifejlett szitakötők szárazföldi rovarok. Az Zygoptera alrendbe tartozó egyenlőszárnyúak, más nevükön kisszitakötők, többnyire gyenge repülők, tenyészőhelyüktől általában nem távolodnak el messzire. Az Anisoptera alrendbe tartozó egyenlőtlenszárnyú nagyszitakötők általában kiváló repülők, gyakran igen nagy távolságokra elkóborolnak. Imágóik rendszerint élő rovarokkal táplálkoznak. Zsákmányukat általában a levegőben ragadják meg. A kifejlett szitakötőkkel ellentétben, lárváik szinte kivétel nélkül vízben élnek. A szitakötők életük során sajátos tökéletlen átalakuláson (hemimetabólia) mennek keresztül. A nőstények által lerakott tojásokból az embrionális fejlődés során előlárva képződik, az abból kibújó lárva fajoktól függően, akár több évig él. Az érett lárva leggyakrabban a vízből kiálló növényen (néha a talajon vagy köveken) alakul imágó. A frissen kibújt szitakötő bőre még puha, hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy megszilárduljon. Fokozatosan alakulnak ki a szárnyai is. A folyamat lezajlása után következik a szüzrepülés és érés, majd a párkeresés, a párzás és a tojásrakás. A szitakötők mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban a legjobban feldolgozott rovarcsoportok közé tartoznak. Faunánk viszonylag faj szegénynek mondható, az Európából nyilvántartott taxonoknak csupán valamivel több, mint a felét (65 faj) mutatták ki Magyarország területéről. A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája gazdagnak nevezhető, mivel a tájegységen a hazai fajok 89,2%-a (20 Zygoptera és 38 Anisoptera) előfordul. Feltételezhető, hogy a jelenleg ismert hazai taxonok száma a jövőbeni kutatások során sem fog jelentősen nőni. A szitakötő lárvák adott élőhelyen való előfordulását elsősorban biotikus tényezők szabják meg. Közéjük tartozik a tenyészővíz növényzetének és a rendelkezésre álló táplálékforrásnak a minőségi és mennyiségi összetétele, más ragadozó szervezetek (elsősorban halak) jelenléte stb. Az abiotikus tényezők közül meghatározó pl. a víz hőmérséklete, kémiai összetétele, a sótartalma, az áramlási viszonyok, az aljzat minősége, szemcsemérete. A kifejlett szitakötők életére és aktivitására elsősorban az időjárási tényezők vannak hatással. A szitakötők életét az emberi tevékenység negatív és pozitív módon egyaránt befolyásolhatja. E „kétéltű" rovarok különösen az élőhelyek sokszínűségének (diverzitásának) csökkenésére reagálnak érzékenyen. Ezt kedvezőtlenül befolyásolhatják a különböző műszaki beavatkozások, pl. mederkotrás, mederrendezés, partvédelem, növényállomány gyérítés, intenzív halasítás, az oxigéntartalom csökkenéséhez is vezető, főleg szerves anyagokkal történő vízszennyezés stb. Ezzel szemben hangsúlyozni kell, hogy az ember főleg az utóbbi évtizedekben számos, a szitakötők szaporodása szempontjából is kedvező feltételeket teremtő vizes élőhelyet hozott létre. Ez talán fokozottan érvényes a Dunántúli-dombságra és környékére, ahol úgyszólván minden vízfolyáson sorakoznak kisebb-nagyobb tározók, horgásztavak. A szitakötők fontos szerepet töltenek be a természetben. A lárvák és az imágók egyaránt ragadozók. Imágóik különösen hasznosak az ember számára káros rovarok (csípőszúnyogok, legyek, bögölyök, molylepkék, levéltetvek stb.) pusztításában. Kétségtelen, hogy lárváik esetenként károkat okozhatnak halastavakban és horgászvizekben, főleg a halivadék pusztításával. A szitakötők többnyire jól jelzik a tenyészőhelyek minőségében bekövetkező változásokat. Ezért a természet- és környezetvédelemben kitűnően használhatók vizes élőhelyek állapotának felmérésére. Nem véletlen, hogy a hazai fajok több mint egyharmada törvényesen védett. Ehhez hozzájárul az is, hogy az emberek többsége számára is jól ismert, látványos állatok.