Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája - Natura Somogyiensis 16. (Kaposvár, 2010)
Történeti áttekintés
TÓTH S.: A DUNÁNTÚLI-DOMBSÁG ÉS KÖRNYÉKE SZITAKÖTŐ FAUNÁJA 9 Az 1950-es évektől fokozatosan nőtt Magyarországon is a szitakötők iránt valamilyen mértékben érdeklődő rovarászok köre. Közülük többen megfordultak a Balaton környékén. Természetesen más rovarcsoportok specialistái is gyűjtöttek alkalomadtán a tó térségében szitakötőt. Móczár László pl. Zamárdi környékén gyarapította e rovarokra vonatkozó ismereteinket. A Balaton-medence területén elsősorban a Kis-Balaton térségében folyt a szitakötők rendszeres kutatása. Mint az a publikációkból kiderül, a Kis-Balaton területén több odonatológus (vagy alkalomszerűen e rovarokat is gyűjtő entomológus) járt. A térség odonatológiai kutatásában az 1990-es években következett be jelentős előrehaladás. A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság által szervezett és támogatott biomonitoring program keretében, elsősorban a terület keleti medencéjében, az eredeti Kis-Balatont is magában foglaló, ún. II. ütem (KBVRII.) víztereiben végeztek tervszerű gyűjtéseket Ambrus András, Bánkuti Károly és Kovács Tibor. Vizsgálataik tapasztalatait a Kis-Balaton II. tározó kutatási eredményeivel foglalkozó második ankét anyagáról megjelent kötetben (POMOGYI 1996) elemzik (AMBRUS et al. 1996d). Külön tanulmányban adják közre a munkájuk során a terület 70 pontján gyűjtött 38 faj faunisztikai adatait (AMBRUS et al. 1996b). A kimutatott taxonok közül több bizonyult újnak a Kis-Balaton faunájára (Lestes viridis, Coenagrion ornatum, Anax parthenope, Orthetrum brunneum, Sympetrum fonscolombii). Munkájuk értékét nagyban növeli, hogy az imágók mellett fokozott figyelmet fordítottak a lárvák és a lárvabőrök gyűjtésére is. Ezt bizonyítja, hogy a kimutatott 38 faj közül 35-nek a lárváját is megfogták. Ha nem is rendszeres, de jelentős gyűjtéseket végeztek a Balaton térségében (beleértve a Kis-Balatont is) Dévai György és jelen kötet szerzője. A szórványgyűjtések mellett, 1992-ben és 1993-ban Balaton szitakötő-faunájának revíziója, kitenyésztéses vizsgálatok értékelése alapján" c. közös témájuk keretében, a tó néhány pontján (Aszófő: Bázsai-öböl, Balatonalmádi: Budatava, Balatonfüred: Aszófői-sarok, Badacsonytomaj, Balatonfuzfo: Fűzfői-öböl, Csopak: Kerekedi-öböl, Keszthely: Fenékpuszta, Balatonmáriafürdő: parti berek), gyűjtött lárvákból az imágókat laboratóriumban kinevelték. Hasonló jellegű munka már ezt megelőzően is történt a tó több pontján, egy a Ponyi Jenő által szerevezett, a Balaton faunájának kutatása érdekében folytatott program keretében, majd később a Balaton-felvidéki Nemzeti Park előkészítésével kapcsolatban. A Balaton-medence szitakötő faunája összességében jól kutatott. Kivétel ez alól a legutóbbi időkig a Nagy-berek volt, melynek lényegében csak az északi, a Balaton parti sávját érintő területről (Balatonmáriafürdő, Balatonfenyves, Fonyód) rendelkeztünk adatokkal. A szitakötők szempontjából értékes kistájon, elsősorban a Nagybereki Fehérvíz Természetvédelmi Területen, az elmúlt néhány évben végeztünk gyűjtéseket és megfigyeléseket. Az egykori Nagy-berekből ugyan már csak kisebb részek maradtak meg viszonylag természetközeli állapotban, a vizsgálatok azonban eredményesek voltak, amit az is bizonyít, hogy pl. a Leucorrhinia pectoralis mellett, előkerült onnan a Leucorrhinia caudalis is. A Nagy-berekben, a Balaton-medence, valamint a DélDunántúl több pontján alkalmi gyűjtéseket folytatott Rozner György is. Adatait ugyan még nem publikálta, azonban külön említést érdemel, hogy ő találta meg a Zselicben a Cordulegaster heros lárváját. A felfedezés nyomán az elmúlt években folyt célirányos
