Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
3. VIDRAPOPULÁCIÓK: GENETIKAI MINTÁZAT, SŰRŰSÉG ÉS MONITOROZÁS - 3.5. Vidramonitorozás a Dráva mentén
Hazai eredmények nemzetközi összehasonlításban A vidra fajban, az ivar-meghatározásra szolgáló primeren kívül, eddig 15 mikroszatellit primerpárt fejlesztettek ki (DALLAS és PIERTNEY 1998, DALLAS et al. 1999, 2000), amelyből a jelen vizsgálatban kilencet alkalmaztunk. Nagy lókuszonkénti alléi variabilitást a több országból származó mintákon (RANDI et al. 2003), vagy a közel két évtizedig gyűjtött, nagyszámú mintán alapuló vizsgálatban (DALLAS et al. 2002) tapasztaltak (5. melléklet). A hazai vidra populációban a lókuszonkénti allélek száma (a polimorfizmus), összehasonlítva a nemzetközi adatokkal, jellemzően nagy volt. A vizsgálati eredmények tényszerűen alátámasztják azt a feltételezést, hogy a hazai vidraállományt nagy genetikai variancia jellemzi. Az egyes lókuszok alléi polimorfizmusa eltérő. A jelen vizsgálatban az összesített irodalmi adatoknál is nagyobb alléi polimorfizmust a Lut-717 lókuszon tapasztaltunk. Az összesített irodalmi adatokat megközelítő polimorfizmust tapasztaltunk a Lut-832, Lut-715, Lut-833, Lut-435 és Lut-701 lókuszokon. Ezek tetranukleotid ismétlődéseket hordozó mikroszatellit lókuszok, a Lut-435 kivételével (amely dinukleotid). Továbbá, a Lut-615 primer párral intenziv amplifikációt sikerült elérni. Ezeken túl, célszerű lehet az újabban kifejlesztett Lut-902 primerpárt és néhány további nagy polimorfizmust mutató, de általunk a jelen vizsgálatban nem használt primerpárt (5. melléklet) is bevonni a későbbi hazai vizsgálatokba. A vidrahullatékból történő ivarhatározásra pedig időközben módszertani fejlesztés történt (részletesebben: Mucci és RANDI 2007), amelynek alkalmazásával feltehetően javítani lehetne az ivarhatározás eredményességén. 3.5. Vidramonitorozás a Dráva mentén Adott populációk térbeli mintázatának részletesebb megismeréséhez pontosítanunk kell a populáció elterjedését, a különböző populációk alkotta közösségek stabilitásának kérdéseit, a közösségeken belüli változások folyamatait. Ismereteink ezen a téren még rendkívül hiányosak, igen sok kutatási tapasztalatra lenne szükség ahhoz, hogy a természetvédelem számára megfelelő elméleti hátteret biztosítsunk (MARGÓCZI 1998). Ebből a szempontból a hazai vidraállomány sincs jó helyzetben. Ma már a természetvédelem legfontosabb feladata a fajpusztulás megakadályozása, a biodiverzitás fenntartása (MCNEELY et al. 1990). A nyolcvanas évek elejétől az ezzel foglalkozó szakemberek egy új tudományterületet hoztak létre a szupraindividuális biológiában, a konzervációbiológiát (SOULÉ 1985), amelynek legfőbb célja az élővilág nyomon követése, a különböző egyedfeletti szerveződési szinteken végbemenő változások nyomon követése és ezek alapján céljuk az élővilág sokféleségének hosszú távú megőrzése (HORVÁTH 2006). Tehát a biomonitoringon egy szabályosan kiépített, idő- és térbeli megfigyelőrendszert értünk, amely a környezet állapotáról ad információt úgy, hogy a múltbeli és a jelenbeli állapot összehasonlítható legyen. E feladatok gyakorlati megvalósulása a monitoring vizsgálat, amelynek során a kiválasztott mintákat mindig azonos helyről, azonos módszerek alkalmazásával gyűjtjük be (LÁNG 1997). A biodiverzitás-monitorozás élőlény centrikus, kiválasztott „objektumai" élőlények, élőlény-együttesek (populációk, társulások, élőhelyek, és élőhely együttesek), amelyek a biológiai szerveződés egyed feletti (szupraindividuális) szintjeit képezik. A monitorozás célja általánosságban: az élővilág egységeinek, így a populációk, a társulások, a társulás komplexek sajátságainak, viselkedésének természetes, vagy közel természetes állapotban való nyomon követése, a természetes fluktuációk vagy trendek megállapítása, amely viszonyítási alapot adhat a
