Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
3. VIDRAPOPULÁCIÓK: GENETIKAI MINTÁZAT, SŰRŰSÉG ÉS MONITOROZÁS - 3.5. Vidramonitorozás a Dráva mentén
természetestől eltérő viselkedések felismeréséhez, értelmezéséhez. Gyakran valamilyen várt, vagy ismert környezeti hatás az élővilág viselkedésére prognosztizált változásainak bekövetkezését kísérjük figyelemmel a komolyabb károsodások megelőzése céljából (ez a hipotézistesztelő monitorozás). A monitorozás tehát precíz, türelmes, évtizedeken keresztül végzendő adatgyűjtés, amit egyik felmérő a másiknak stafétabotszerűen ad át. Ennek érdekében szükséges az egységes mintavételi eljárások, a pontos azonosítások, az egységesített dokumentálás, az adattárolás és a precíz adatkezelés. A monitorozás léptéke lehet országos, regionális, vagy lokális, kiterjedése lehet optimális (szakmai igényeket és személyi, anyagi lehetőségeket figyelembe vevő), minimális (szűkített, nem reprezentatív, induló), vagy maximális (kizárólag szakmai igények alapján). A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) a vidrát a maximális programba javasolja (CSORBA és PECSENYE 1997). A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szervezésében 1999 végén kezdődött a Dráva folyó Somogy megyei szakaszán, és annak térségében, a vidra faj szintű monitorozása (LANSZKI 2002, 2004, 2005). Ennek során, a felmerült igény miatt, az NBmR-ben leírtaktól (CSORBA és PECSENYE 1997) részletesebb adatgyűjtés zajlott (összefoglaló protokoll: HORVÁTH 1999). Ennek során nyomon követtük a vidrának a monitoring területeken való előfordulását, a hullatéksűrűség index évek (és éven belüli időszakok) közötti változását, valamint a táplálék-összetétel alakulását. Ezek közül ebben a fejezetben a hullatéksűrűség index alakulását tekintjük át. A Dráva régióban vizsgált területeken a vidra hullatéksűrűség index értékek alakulását szemlélteti a 90. ábra az 1999/2000 téli és a 2005 őszi időszak között. Egyes természetközeli területeken - közvetlen emberi behatás, zavarás nélkül is - a vidrahullaték sűrűség jelentős évszaktól függő hullámzása tapasztalható. A korábban részletezett összefüggés alapján - ami szerint még a teljes hullatékszámra alapozott sűrűség index és a molekuláris genetikai módszerrel számított vidrasűrűség között is közepesen szoros korrelációs összefüggés tapasztalható - ezek a hullatéksűrűség adatok (11. táblázat) a Dráva menti területeken a relatív vidrasűrűséget jelzik. Alacsony denzitást különösen az időszakosan kiszáradó, és/vagy alacsony halkészletű csatornákon és patakokon tapasztaltunk (majdnem mindegyik vizsgált kisvízfolyáson). Alacsony sűrűség értékek fordultak elő továbbá a horgászat és a turizmus által érintett folyószakaszokon (jellemzően Vízváron) és holtágakon (Barcson a Kis-bókon). Magas sűrűség indexeket a kevésbé zavart, természetközeli területeken (pl. Bélaváron a Dráván és a holtágon) tapasztaltunk. Az évszak hatás a Dráva folyó Vízvári és Bélavári szakaszán, továbbá a Babócsai Ó-Dráva holtágon volt szignifikáns (kétmintás t-próba, P<0,05). Általában, magasabb sűrűség értékeket a felmérés szempontjából is kedvezőbb téli-tavaszi időszakban tapasztaltunk. Az évhatás viszont statisztikailag nem volt jelentős (P>0,05), így a hat évre kiterjedő monitorozás eredménye lehetővé teszi a területek alapállapotának meghatározását. 11. táblázat: Dráva menti teriiletek relatív vidra hullatéksűrűség indexe (2000-2005) Dl D2 D3 Hl H2 H 3 VI V2 V3 V4 V5 T4 T5 L4 n 12 8 12 11 12 12 12 11 12 11 9 9 10 12 Átlag 5,0 41,7 6,3 31,9 7,4 6.2 2,0 7,3 3,5 5,6 3,0 3.2 15,6 2.5 SE 0,89 7,55 1,21 5,66 1,86 2,01 0,33 1,11 0.80 1,30 1,17 1,08 3,03 0,60 Megjegyzés: Dráva szakaszok: D1 - Ortilos, D2 - Béla vár, D3 - Vízvár; holtágak: H1 - Bélavár, H2 - Babócsa, H3 - Barcs; kisvízfolyások: V1 - Gyékényes, V2 - Berzence, V3 - Babócsa, V4 - Drávaszentes, V5 - Lakócsa; tavak: T4 - Somogyudvarhely, T5 - Barcs-Középrigóc; "láp": L4 - Lankóci égerliget, n - vizsgált téli-tavaszi, és nyári-őszi időszakok száma.
