Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
3. VIDRAPOPULÁCIÓK: GENETIKAI MINTÁZAT, SŰRŰSÉG ÉS MONITOROZÁS - 3.1. Problémafelvetés, célkitűzések
Külföldi tapasztalatok szerint a világ különböző vidrafajai használhatják ezeket az átépített élőhelyeket is (PEDROSO et al. 2007). Azonban a gátak a legtöbb esetben negatívan hatnak a vidra előfordulására (pl. MACDONALD és MASON 1984, RUIZ-OLMO et al. 2001). Ebben elsősorban a folyóparti növényzet tönkremenetele, átalakulása, a nagy léptékű szárazodás játsza a fő szerepet. A kialakuló meredekebb partvonal és a mélyebb víz nem ideális a vidra számára, inkább a sekélyebb vizeket kedveli (pl. MACDONALD és MASON 1994, KRUUK 1995). AmélyebbvízpéIdáulhidegebb,nagyobbenergiabefektetéssel jár a benne való vadászat (KRUUK 1995). A korábban leírtak szerint, a tározó nyílt partvonala, az ott várhatóan kialakított ültetvények, a jelentős napi vízszintingadozás, a rejtőzködésre alkalmas helyek hiánya és az ebből adódó nagyobb zavarás miatt sem ideális. Regionális léptékű vizsgálatunkat ezért a veszélyeztetett Dráva menti területeken terveztük. A rejtőzködő és viszonylag nagy mozgáskörzettel rendelkező állatfajok esetén - mint amilyen a vidra is - nehezen bizonyítható, hogy milyen rokonsági, genetikai kapcsolat áll fenn az egyes „populációk" között. Ez a vidra és a Drávai élőhelyek veszélyeztetettsége miatt, különösen érdekes kérdés volt. Erre a vizsgálatunk kezdetekor (2002) nem álltak rendelkezésre külföldi eredmények sem. Továbbá, a vidraállomány becslése szempontjából érdekesnek bizonyult a vidramonitorozásból (LANSZKI 2002, 2004, 2005) rendelkezésre álló, hagyományosnak tekinthető hullatéksűrűség indexnek a genetikai módszerrel történő tesztelése. Ugyanis a kétféle módszer eredménye közötti szoros összefüggés esetén, a viszonylag egyszerű hagyományos módszer, más hasonló természeti adottságú területeken, vagyis szélesebb körben, mások által (pl. Nemzeti Park Igazgatóságok, vidra fajmegőrzés) is alkalmazható lenne a vidrasürűség becslésére. A vizsgálatunk kezdetekor hasonló módszertesztelő vizsgálatról nem volt tudomásunk. A Kárpát-medencei, azon belül is a hazai vidraállomány európai viszonylatban fontos törzsállomány. Az érem másik oldala, hogy a halállományban okozott (vélt, vagy valós) kártételéért nemcsak régebben üldözték a vidrát, de helyenként még ma is ellentét feszül a halászati (és a horgász), valamint a természetvédelmi érdekek között. A vidra létszámát (vagy inkább a vidra kártételét) a haltermelő gazdaságokban gyakran túlbecsülik. A vidra kapcsán számos kérdés merülhet fel gazdálkodói és természetvédelmi oldalról egyaránt. Ilyenek, például, hogy az adott élőhelyen előfordul-e vidra, ha igen, mekkora az egyedszáma, milyen az ivar és kor szerinti összetétel, az önállóvá vált növendékek hová, milyen távolságra „vándorolnak", melyek a migráció fő okai, az emberi beavatkozásoknak (pl. tavak lecsapolása, természetvédelmi célú kezelések, orvvadászat) milyen a vidranépességre gyakorolt hatása, stb. Ezek fontos és végre tisztázandó kérdések a fokozottan védett vidra jelenlegi és jövőbeni megőrzése szempontjából. A jelen vizsgálat újszerűsége, hogy a programot megelőzően hasonló molekuláris genetikai vizsgálatot Európában alig néhány esetben, és a hazaitól lényegesen eltérő környezeti feltételek mellett végeztek (pl. DALLAS és PIERTNEY 1998, COXON et al. 1999, DALLAS et al. 1999, 2000). Ezért kisléptékű, részletes vizsgálatot is terveztünk. A vizsgálatra kiválasztott két halastórendszeren korábban a vidra táplálkozási szokásait tanulmányoztuk (LANSZKI et al. 1999, 2001), a területek bejárása rendszeres volt. A magyarországi vidrapopulációt stabilitás jellemzi (pl. HELTAI 2002, KEMENES et al. 2005), hogy az állományban nem következett be olyan visszaesés, mint amit NyugatEurópában tapasztaltak (pl. CONROY és CHANIN 2002). Ebből, valamint a számára kedvező vizes élőhelyek nagy számából feltételezhető, hogy a hazai vidraállomány genetikai diverzitása nagy lehet. Ennek vizsgálata érdekében az országszerte elpusztult vidrák 2002-ben elkezdett post mortem vizsgálata során mintagyüjtést és molekuláris genetikai feldolgozást végeztünk.
