Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
4. A VIDRA POST MORTEM VIZSGÁLATA - 4.3. Eredmények
A kondíció index (KI) növekedésével szintén nőtt a heresúly, de az összefüggés kevésbé volt szoros (lineáris regresszió, heresúly = 1,18 x KI+0,41, i-0,358, P<0,01). Az aduit korosztályban bár a legalacsonyabb GSI értéket ősszel (0,182) és a legmagasabb értéket nyáron (0,254) tapasztaltuk, az évszakok közötti különbség nem volt szignifikáns (ANOVA, F 3 =l,23, P=0,309, 107. ábra). Megvitatás. A szaporodás egyik lényeges jellemzője az alomnagyság, amely a vadon élő vidránál 1 és 4 (6) között változhat (pl. HARRIS 1968, KRUUK 1995). A vizsgált közép-európai dús vízparti vegetáció feltétele mellett problémás (esetleges és nagy hibával terhelt) a vidra szaporodásának (pl. szaporodás időszaka, alomszám) közvetlen megfigyelése, ellentétben egyes tengerparti területeken nappal is aktív vidrák megfigyelésével (KRUUK et al. 1987, 1991), vagy a mediterráneumban végzett felmérésekkel (RUIZ-OLMO et al. 2002). Az elpusztultán talált vidrák placentaheg számlálására alapozott vizsgálatban kapott eredményünk azt jelzi, hogy a Magyarországon élő vidrák alomszáma leggyakrabban kettő és három között lehet, de a kettőhöz közelebb áll. Ezek a mérési adatok - közvetett jellegük ellenére - jól jelzik a valós alomszámot. Például, Németország keleti tartományában végzett részletes vizsgálatban (HAUER et al. 2002) a magyarországihoz hasonló, európai viszonylatban közepes alomszám értéket tapasztaltak (KRUUK 1995, ELMEROS és MADSEN 1999, RUIZ-OLMO et al. 2002). HAUER et al. (2002) vizsgálati eredménye szerint a fejlődő és hanyatló corpora lutea számlálása alapján 2,77, ill. 2,55, az embriók száma alapján 2,27, a placentahegek számlálása alapján 2,39, a kölykök számlálása alapján 2,02 volt az átlagos alomszám. Nem ismert, mi az oka annak, hogy az aduit korosztályba sorolt (kb. 2 évnél idősebb) nőstények 40%-a nem kölykezett. Meglehet, többségében elütött vidrák elemzésén alapul a vizsgálat, ezeknek a kondíciója, egészségi állapota jobb volt, mint az egyéb okok miatt elpusztult példányoké. A vidrák ivarérettségüket mindkét ivarban életük második évében érik el (STUBBE 1969, CORBET és HARRIS 1991). Azonban a vizsgált nőstények egy része feltehetően ekkor még nem volt érett a szaporodásra (HAUER et al. 2002), vagy nem voltak láthatók a régi placentahegek, valamint egyéb okok, pl. beágyazódás előtti mortalitás, vagy elégtelen élőhelyi (forrás) feltételek (ERLINGE 1967), és más okok is közrejátszhattak abban, hogy a testméreteikben kifejlett nőstények között magas volt a nem szaporodók aránya. A szaporodásukban szezonalitást mutató emlősök ivarszervei jelentős éven belüli ciklikusságot mutatnak (CHANIN 1985). Például a hímivarban a szaporodási időszakot követően a hereméret csökken, a spermiumtermelés befejeződik. A kanadai vidra szaporodása az eurázsiai rokonához viszonyítva jobban kötődik évszakhoz, a hereméret tavasszal éri el maximumát (LIERS 1951). A vizsgálatunkban, a hímivar gonadoszomatikus indexének változása nem mutatott jellegzetes szezonális hullámzást, mely összhangban áll az e téren végzett kisszámú vizsgálat eredményével (HEGGBERGET és CHRISTENSEN 1994, SIDOROVICH és TUMANOV 1994, ELMEROS és MADSEN 1999). Ez azt jelzi, hogy a Kárpát-medencében élő vidrák szaporodóképessége más mérsékelt éghajlatú Európai területekhez hasonlóan, egész évben fennmarad. Post mortem vizsgálattal a nőivarban (a placentahegek alapján) nem határozható meg pontosan a kölykezés időszaka. Továbbá a szaporodás szezonalitásának megállapításában az aktív csecsbimbókkal rendelkező nőstények gyűjtési időpontja is kevéssé vehető figyelembe, mert a vidra hosszú időn (8-12 hónap) keresztül is szoptathatja kölykeit (összegezte KRUUK 1995). A vidrának négy csecsbimbója van. Biológiailag érdekes összefüggés, hogy az aktív csecsbimbószám megegyezett a placenta hegek számával. Vagyis annyi csecsbimbóból szoptak, ahány kölyök világra jött, így minden kölyök szá-
