Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

4. A VIDRA POST MORTEM VIZSGÁLATA - 4.3. Eredmények

40 30 J 20 10 ] 0 1-50 51-100 101-200 201-300 300< Gyornortartalom súlya (g) 102. ábra: A vidra gyomrok tartalmának súly szerinti eloszlása (adatok: LANSZKI et al. 2008) Megvitatás. A vidra - több ragadozó emlőssel (pl. borzzal, vörös rókával, nyesttel) ellentétben - a bőre alatt és a hasűri szervei körül nem deponál jelentős mennyiségű zsírt az őszi időszakban. Még a szintén vízi életmódhoz alkalmazkodott fókáknál is 7-10 cm-es bőr alatti zsírréteget találhatunk. A vidra némi zsírt a farok körül raktároz. Vagyis a vidránál nincs nagy szerepe a subcutan zsírrétegnek, ami a vastag bőrével és a különleges, tömött szörzetének kiváló hőszigetelő-képességével függ össze. Szőrzetének tömöttségét jelzi, hogy egyetlen négyzetcetiméteren kb. 50.000 szőrszál található. Ennél már csak rokonának, a szinte egész életét vízben töltő tengeri vidrának (Enhydra lutris) sűrűbb a szőrzete kb. duplája, mint a mi vidránkénak (áttekintette: KRUUK 1995). Az őszi lehalászást követően a halastavak szárazra állítása a halkészlet jelentős korlátozásátjelenti (nincs víz és nincs hal). A táplálékcsökkenés természetes módon is bekövetkezik, mert a növényevő és mindenevő halak többsége elvermel, bár ez a vidra számára csak részlegesen jelent korlátot. Problémát jelent továbbá, hogy a nem halászati, vagy horgászati hasznosítású vizek halkészlete gyakran egész évben alacsony, így ezek (például kis vízfolyások, lápok) puffer szerepe a téli, egyébként is táplálékban szegényebb időszakban mérsékelt. Ekkor a vidrák táplálékkereső útja hosszabbá válik. Bár a vizsgálatunkban évszaktól függően statisztikailag nem különbözött a vidrák kondíciója, biológiailag mégis szembetűnő, hogy a kondíció index ősszel volt a legjobb és fokozatosan csökkent nyárig. A táplálékkínálat mennyiségének és összetételének szezonális változása a kondíció hullámzásában közrejátszik. Például a lehalászásokat követő téli és tavaszi időszakban a vidra számára optimális haltáplálékot akár jelentős részben szükségszerűen más, nem optimális zsákmányállatok (kétéltűek, hüllők, gerinctelenek) helyettesítik, melyek megszerzése több időt, nagyobb energia befektetést igényel (KRUUK 1995). További befolyásoló tényező lehet a párosodás, melynek időbeli alakulása bár nem szezonális, de főként tél végére, tavasz elejére esik, ekkor a vidrák többet mozognak. A kölyöknevelés elsősorban nyáron jelent nagyobb megterhelést a nőstények számára. Bár összességében mindkét ivar jó kondícióval jellemezhető, soványabb egyedek különösen a nöivarban, valamint a korosztályokat tekintve a fiatalok között fordultak elő gyakrabban. A fiatal korosztályban a mintaszámok alacsonyak (100. ábra) messzemenő következtetés levonásához. Ezek az adatok (KI és zsírdepozíció különbségek) azonban a fiatal korosztály fokozott veszélyeztetettségére hívják fel a figyelmet. A kondíció indexben az ivarok közötti, valamint az elpusztulás okai közötti különbségek (később részletezve) hasonlóak voltak KRUUK (1995) shetlandi tapasztalataihoz. Kruuk tapasztalata szerint, az l-es körüli (1 feletti) kondíció index értékkel rendelkező vidrák kondíciója tekinthető normálisnak, míg az ennél kisebb KI érték gyenge kondíciót jelez.