Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
4. A VIDRA POST MORTEM VIZSGÁLATA - 4.1. Problémafelvetés, célkitűzések
az életkorral nő a PCB-k akkumulációja. Roos et al. (2001) vizsgálatában, Svédország déli területein az ismeretlen ok miatt elhullott vidrák májában, az összPCB koncentráció az 1960-as-70-es években átlagosan 240 ppm (6-970), a 80-as években 184 ppm (67300), a 90-es években 92 ppm (44-860) volt. A fémek közül a súlyosan toxikus higany részletesebb vizsgálata során KRUUK és CONROY (1991) az eurázsiai vidrában életkortól függő különbségeket találtak. Szerintük a higany koncentrációja a vidra szövetekben a kor előrehaladtával nő és súlyos hatással van az állatok egészségi állapotára. MIERLE et al. (2000) kortól, ivartól és területtől függő különbségeket talált az észak-amerikai folyami, vagy kanadai vidra (Lontra canadensis) esetében is. Ebből a rövid áttekintésből is látható, hogy súlyos élettani károsodást eredményező mérgekről van szó. Nem feltétlenül okozzák a vidrák azonnali pusztulását, hanem a szervezetükben akkumulálódva, alattomosan például, a szaporodóképesség mérséklésével a populáció életképességét rontják. A lakosság védelme érdekében az 1970-es évektől hozott széleskörű környezetvédelmi intézkedések hatására az élőhelyek állapotában lassú javulás következett be (részletesebben: pl. KERÉNYI 2003). Az utóbbi két évtizedben a vidrapopulációk Európa számos területén növekedésnek indultak (pl. CONROY és CHANIN 2002). A rejtőzködő és viszonylag ritka fajok, így a vadon élő vidra állományainak monitorozása az elpusztultán talált egyedek részletes boncolására alapozott, ún. post mortem vizsgálatával (is) lehetséges (SIMPSON 1997, REUTHER et al. 2000, SIMPSON 2000, HELTAI 2002). Vidrán több országban évek, évtizedek óta végeznek post mortem analízist, ezzel együtt a vizekbejutó szennyezőanyagok akkumulációját is mérik (MASON és MACDONALD 1986, KRUUK 1995, SMIT et al. 1998, SHORE et al. 2000, HAUER et al. 2002, ELMEROS et al. 2006). Korábban, a súlyos események, például hajótörések, így 1989-ben az Exxon Valdez olajszállító hajó Alaszka partjainál, 1993-ban a Braer olaj tanker a Shetlandszigeteknél, 1999-ben az Erika olajszállító hajó a Franciaország óceáni partvidékének közelében bekövetkezett katasztrófája (pl. BOWYER et al. 2003, RIDOUX et al. 2004, CONROY 1995), vagy az ipari és mezőgazdasági szennyezések alkalmával végeztek részletes, de utólagos vizsgálatokat. Az eseti katasztrófák híre bejárta a világot, a rájuk irányuló figyelemfelhívás következtében. Napjainkban lényeges szemponttá vált például a vidra, mint bioindikátor esetében, a szennyezőanyagok táplálékláncban való akkumulálódásának folyamatos nyomon követése (Roos et al. 2001 ), a populációváltozás trendjének hosszú távú nyomon követése (HAUER et al. 2000, ELMEROS et al. 2006), a veszélyeztető tényezők meghatározása (KRUUK és CONROY 1991, SIMPSON 1997, HAUER et al. 2002a), a korösszetétel (HAUER et al. 2002b) és a reprodukciós állapot meghatározása (HAUER et al. 2002a, ELMEROS és MADSEN 1999, HAUER et al. 2002b). Az európai elterjedési, állományváltozási adatok (CONROY és CHANIN 2002), az ökológiai kutatási tapasztalatok (pl. CHANIN 1985, MASON és MACDONALD 1986, KRUUK 1995, REUTHER et al. 2000, GROGAN et al. 2001, LANSZKI 2002, CRAWFORD 2003) alátámasztják azt, hogy a vidra sebezhető faj, a vizes élőhelyek fontos indikátora, stabil állományának fennmaradása alapvetően az emberi tevékenységtől függ. A vidra a növekvő közúti forgalom és az orvvadászat miatt napjainkban is veszélyeztetett (RAKONCZAY 1989). Országosan elterjedt (összefoglalta: KEMENES et al. 2005), továbbá a természetvédelem fontos zászlóshajó faja, például a Berni Egyezmény címerállata. Mégis maradhat a kérdés: miért post mortem vizsgálat? Ennek megválaszolása viszonylag egyszerű. Amint korábban részleteztük, a vadon élő vidra rejtőzködő életmódot folytat, megfigyelése esetleges. Az autók által elgázolt, vagy más módon elpusztult vidrák a post mortem vizsgálat hiányában, az utak menti árkokban enyésznének el, vagy a közútkarbantartó vállalat semmisíttetné meg. Egy kis részük kitömve pózolna valamelyik iskola polcán, vagy múzeumi kiállítási tárggyá válna (ami a vizsgálatunkkal együtt is lehetséges, ha a vidratetem állapota ezt lehetővé teszi). Összességében, az elpusztult
