Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

4. A VIDRA POST MORTEM VIZSGÁLATA - 4.1. Problémafelvetés, célkitűzések

4. A VIDRA POST MORTEM VIZSGÁLATA 4.1. Problémafelvetés, célkitűzések Az Európai Ökológiai Hálózaton (EECONET) belül a vidra azért is jelentős faj, mert jól indikálja a vízminőség változását, érzékeny a környezete állapotának leromlására (pl. GROGAN et al. 2001, CRAWFORD 2003), ugyanis a vidra a vizes élőhelyek táplálékhálózataiban csúcsragadozóként van jelen. Az 1960-as évek második felében nálunk is betiltott DDT kapcsán jól ismert a szennyezőanyagok táplálékláncban való feldúsulása és a csúcsragadozók fokozottan veszélyeztetett helyzete. Az 1950-es évekig a vidra még Európa-szerte elterjedt faj volt. Állomány-hanyatlásának legfőbb okaként a környezetbe jutó szennyező anyagokat jelölik meg melynek eredményeként a halkészlet és a kockázatos anyagok a tápláléklánc felsőbb szintjén hatványozottan jelennek meg (biomagnifikáció). Az 50-es és 60-as években robbanásszerűen előre törő ipari termelés, a hagyományos gazdálkodást felváltó iparszerü mezőgazdasági termeléssel együtt járó kemizáció (pl. vegyszeres rovar- és gyomirtás) és a vizes élőhelyek mezőgazdasági művelésbe vonása, a városok szennyvizének nem megfelelő tisztítása és természetes vizekbe vezetése következtében a vidra elterjedési területe rohamosan szűkült (pl. MASON ÉS MACDONALD 1986, 1994, SMIT et al. 1998), több országból ki is pusztult. A szennyező anyagok vidrára gyakorolt káros hatását azokban az országokban kezdték el vizsgálni, ahol az ipari termelés és a növényvédő szerek felhasználásának növekedésével egyidejűleg tapasztalták a vidraállomány hanyatlását (O'CONNOR és NIELSEN 1981, SIMPSON 1997, SMIT et al. 1998, GUTLEB 2000, MIERLE et al. 2000, RUIZ-OLMO et al. 2000, SHORE et al. 2000). Ökotoxikológiai (környezet-méregtani) tulajdonságaik alapján a legveszélyesebbek a szerves klórszármazékok, közülük is a PCB-k (poliklórozott bifenilek rövidítése), a nehézfémek, a vizek savasodását okozó vegyületek és a kőolaj származékok (MASON 1989, GUTLEB 2000). De említhetők a dioxin, a dieldrin (GUTLEB 2000, JEFFERIES és HANSON 2000) és a radioaktív szennyezések is (SIDOROVICH 2000). Számos külföldi publikációjelent meg a szennyező anyagok vidrára, vagy más menyétfélékre gyakorolt hatásairól, azonban máig sem tisztázott a szennyezések és azok akkumulációjának pontos negatív hatása csúcsragadozókban (pl. LASKOWSKI 1991, GUTLEB 2000). A hatást befolyásolja a szennyező anyagok folyamatos, vagy időszakos jelenléte, az összetételük és koncentrációjuk, az egyes elemek, illetve vegyületek esetében fennálló szinergizmus (itt több méreganyag együttes előfordulása esetén fellépő fokozott mértékű hatás), illetve antagonizmus (szinergizmus ellentéte). A PCB-k felhasználási területe igen széles, például lakkokban, transzformátorok hűtőés szigetelő folyadékában, hidraulika olajokban, stb. fordulnak elő. Laboratóriumi körülmények között bizonyították, hogy a magas PCB koncentráció károsan hat a nőivarú nyércek szaporodására (>50 ppm, májban mérve), de vidrában, ennek a 4-5-szörös koncentrációjánál is találtak szaporodóképes egyedeket (KRUUK 1995). Ugyanakkor a PCB-k koncentrációja és a vidrapopuláció státusa (trendje) között összefüggés figyelhető meg (GUTLEB 2000). A PCB-k koncentrációja nem nő a korral, mert feltételezhetően a vidra részben képes metabolizálni, vagy üríteni (KRUUK 1995, Roos et al. 2001). MASON (1989) és Roos et al. (2001) vizsgálati eredménye ezzel ellentétes, mely szerint