Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

ELŐSZÓ (Horn Péter akadémikus)

ELŐSZÓ Az édesvízkészlet hazánk stratégiai fontosságú természeti kincse. E tekintetben kivételezett, kedvező helyzetben vagyunk Európában. A felszíni és felszín alatti vízkészletünk megőrzése azonban a jelen és a jövő számára nagy kihívást is jelent. Számos példát láthattunk súlyos vízszennyezésekre, környezeti katasztrófákra, és szinte hihetetlenül hangzik, de egyes mediterrán országok tankerekkel már nemcsak olajat, hanem ivóvizet kényszerülnek behajózni... Minden olyan tevékenység, mely ezt a nélkülözhetetlen erőforrásunkat megóvni szándékozik, a jövő nemzedéke számára növeli az egészséges környezetben való élet esélyét. A vidrát, mint a vizes élőhelyek csúcsragadozóját ebben kulcsfontosságú jelző fajnak látom. A 20. században tapasztalt hányattatott sorsa azt mutatja, hogy a felszíni vizek szennyezése a táplálékforrásainak megcsappanásán és a méreganyagok szervezetében való feldúsulásán keresztül egész nagy európai régiókban a kipusztulásához vezetett. Egykori élőhelyeire - újra kedvezővé váló állapotuk esetén is - csak lassan tér vissza. Nyugodtan állítható tehát, hogy a vidra a vizeink őrszeme. Magyarországon a vidrával, pontosabban a nyomaival a természetközeli élőhelyektől a mesterséges halastórendszerekig egyaránt találkozhatunk. Szerencsére, mert ez azt jelenti, hogy a vizeink állapota jellemzően kedvező. Az ember vidrához való viszonya nem mindig felhőtlen, melyre a régmúltban, csakúgy mint ma, alapvetően a versengés jellemző. Ez abból adódik, hogy közös a „táplálékunk" és a vidra az embernél ügyesebb halász. Bár ma már széleskörű kutatási tapasztalatokra támaszkodhatunk, a vidra megítélése gyakran mégis érzelmi alapon történik. Ez, feltehetően a halászati ágazat szereplőinek nem mindig irigylésre méltó közgazdasági helyzetével, részben a széles körben hozzáférhető hazai, magyar nyelvű „vidrás" alapirodalom hiányával is magyarázható. Ez a hiánypótló kötet a hazai vadon élő vidrák életének számos mozzanatát mutatja be, nagyrészt a Szerző és munkatársai által az elmúlt közel két évtizedben végzett - szerteágazó tudományos igényű kutatás alapján. A könyv az Olvasóját hazánk természeti ritkaságokban egyik leggazdagabb folyójához, a Drávához kalauzolja, ahol nyomon követhetjük a folyó mentén, a holtágakon és a kis patakokon élő vidrák rejtett életét. Bepillantást nyerhetünk a titokzatos somogyi lápok életébe, természetesen mindig a vidra szemszögéből. Hasonlóképp, ízelítőt kaphatunk a halastórendszereken élő vidrák (és a halászok) nem könnyű mindennapjairól. A kutatási tapasztalatok nemcsak a faj- és élőhelymegőrzés, a természetvédelem gyakorlatában, hanem a halgazdálkodásban is felhasználhatók. Ennek révén, várhatóan, jobban elfogadottá válik a vidra jelenléte a halgazdálkodással hasznosított területeken. Nem utolsósorban hasznos olvasmányt jelent a vidrák élete iránt érdeklődő természetbarátok számára is. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik a hazai, vadon élő vidrák életmódját jobban szeretnék megismerni. Kaposvár, 2009. április 7. Horn Péter akadémikus, rektor emeritus