Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

1. BEVEZETÉS

1. BEVEZETÉS A közönséges, vagy eurázsiai vidra (Lutra lutra Linnaeus, 1758) az emlősök osztályába, a ragadozók rendjébe, a menyétfélék családjába, a vidraalakúak alcsaládjába tartozik. Az európai menyétfélék között a leghosszabb testű, továbbá a rozsomák és a borz után a harmadik legnagyobb tömegű faj. Európában kb. 25 millió éve jelent meg a mai vidra őse, hosszú idő állt tehát rendelkezésre a vízi életmódhoz való alkalmazkodáshoz. A vidra hengeres testű, lábai rövidek, szárazföldön járása esetlen. Öt lábujja között jól fejlett csupasz úszóhártyák feszülnek. Lassú, vagy vízfelszíni úszás közben lábait is használja, gyors úszás közben - ami elérheti a 10-12 km/órás sebességet - törzsének és farkának fel-le kígyózó mozgásával torpedóként fúrja előre magát a vízben, miközben lábait a törzséhez szorítja. Kormányzásnál a farok játssza a főszerepet. A farka hosszú, tövénél vastag, majd egyenletesen elvékonyodik, enyhén lapított. Nyaka rövid, erős, kissé vékonyodó, a feje kicsi, hosszúkás-ovális, lapított, alig szélesebb, mint a nyak. Nagy szemei szűken, fülei a koponyatetőn távol állnak egymástól. A fülei kicsik, lekerekítettek és alig emelkednek ki a bundából. Hallása, szaglása, tapintása kitűnő, látása sötétben is jó. Víz alá merülve orr- és fülnyílásai bezáródnak, szemhéj mirigyük váladéka pedig a szemet védi a víz ellen. Víz alatti tájékozódásában, a zsákmány fajok keresésében a hosszú bajuszszőrei is segítik. Erőteljesen fejlett tüdeje lehetővé teszi, hogy egyegy merülés alkalmával akár 3-4 (8) percig, és akár 400 méter távon is víz alatt tudjon maradni. A merülések során szívritmusa lelassul, így még kevesebb oxigént használ fel a szervezete. Ennek ellenére az átlagos merülés ennél rövidebb, csak fél-másfél percig tart és inkább a parti sekélyebb zónákra korlátozódnak. Az egész testet egyenletes vastagságú, fényes rugalmas fedőszőrök és nagyon puha gyapjúszőrök borítják, amelyek megvédik az állatot a kihűléstől. Bundája színezete felül fénylő sötétbarna, alul kissé világosabb, a mellén szürkébe hajló. A nyári és a téli bunda között árnyalatbeli különbségek lehetnek. Speciális életmódjának köszönhetően ugyanis a vidra egész éven át folyamatosan vedlik. A bunda csillogását részben a szőrszálak közé záródott levegöbuborékok, valamint a bőr faggyúmirigyeinek váladéka okozza, amely a szőrzetet gyakorlatilag vízhatlanná teszi. A víz alatt úszó vidráról csak a felszínre törő buborékok árulkodnak. A vidra vízhez kötődő életmódja ellenére életének jelentős részét mégis a szárazföldön tölti. Bundája ugyan tömött, zsíros, de sok időt, egyes vizsgálatok szerint idejének 6%-át, kell fordítania annak tisztán és szárazon tartására, mivel a vízben csak az védi a hidegtől. A vizes szőrzet miatti hőveszteség sokkal nagyobb (a jegesmedvénél Ursus maritimus, például 20-50-szeres), mint a száraz szőrzeté. Hasonló probléma áll fenn az olajjal szennyezett bunda esetében is. A vidra táplálékfogyasztása a testtömeg kb. 15%-át teszi ki, a kifejlett példányoknál átlagosan napi 1100 gramm, fiatalok esetében 800 gramm táplálékfelvétellel lehet számolni. A vidra megőrizte a ragadozók tipikus fogazatát, ami 36 fogból áll. A fajról részletes leírás például CHANIN (1985), MASON ÉS MACDONALD (1986) és KRUUK (1995, 2006) összefoglaló műveiben, magyar nyelven FARAGÓ (2002) és KEMENES (2005) szerkesztésében megjelent könyvekben található. A vidrát minden nemzetközi természetvédelmi egyezmény kiemelten fontos szereppel ruházza fel. Igazi zászlóshajó faj. Mindez nem véletlen, mert a vidra védelme, számos más, természetvédelmi szempontból fontos állatfaj, valamint ezek élőhelyeinek a megőrzését is segíti. Ez nemcsak a természetközeli élőhelyekre vonatkozik, hanem a hal-