Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

6. VIDRAMEGŐRZÉS - 6.2. A megőrzés néhány lehetősége

6.2. A megőrzés néhány lehetősége A vidrát a nemzetközi kereskedelem által veszélyeztetett fajokra vonatkozó világegyezmény (CITES, vagy Washingtoni Egyezmény) 1975-ben az l-es, vagyis a fokozottan védett fajok listájára vette. Az IUCN Európai Vörös Könyvének (2004) minősítése szerint veszélyeztetettséghez közeli faj. Az Európai Unió országaiban a már említett Berni Egyezmény végrehajtását két Európai Uniós jogszabály biztosítja. A vidra szempontjából a vadon élő állat és növényfajok, valamint természetes élőhelyeik megőrzésére vonatkozó irányelv (92/43/EEC) fontos. Ennek két mellékletében is szerepel a vidra: a fokozottan védett fajok között (IV. melléklet), és a különleges védelemben részesülő élőhelyek hálózatának kialakítását is igénylő állatfajok között (II. (a) melléklet) (NECHAY 2005). Hazánkban 1974 óta védett, 1982-től fokozottan védett faj. Üldözése, engedély nélküli elpusztítása és kikészíttetése, vagy preparátumainak tartása és az azokkal folytatott kereskedelem, élőhelyének rombolása: bűntett. A magyar Vörös Könyv (RAKONCZAY 1989) szerint a növekvő közúti forgalom és az illegális vadászat miatt napjainkban is aktuálisan veszélyeztetett. Feltételezhetően a védelemnek és a nagykiterjedésű mesterséges halastórendszerek kialakításának köszönhetően megmaradt a vidra hazai állománya. A Magyarország emlőseinek atlasza (BIHARI et al. 2007) a vidra állományát stabilnak minősíti. A széleskörű jogi védelem azt a hamis látszatot kelti, hogy a vidrával minden rendben van. Azonban hiába zászlóshajó faj, Natura 2000-es jelölő faj, stb., mégis kiszolgáltatott, mely visszavezethető a közgazdasági szabályozás rendezetlenségére, az ellenérdekeltségre, a puszta előítéletre, a tájékozatlanságra, a hozzáférhető információk egyveretűségére és a közömbösségre. A vidra csúcsragadozóként bár stabilizálja a táplálékhálózatot, ugyanakkor érzékenyen is reagál annak minőségében bekövetkezett változásokra. Vagyis még egy kedvező állományhelyzet sem tekinthető állandónak. Nagyon tanulságos Tassi Ilona (az akkori természetvédelmi hatóság munkatársának) 1979-ben, vagyis öt évvel a vidra védetté nyilvánítását követően megjelent írása. Ebben arról számol be, hogy a hivatalhoz beérkezett kérvények alapján az intenzív haltermelést folytató gazdaságoknak befogásra és kilövésre engedélyeket adtak ki, azzal a megkötéssel, hogy az élő, illetve a lőtt példányokat állatkertnek, illetve nyúzatlanul be kell szolgáltatni tudományos vizsgálatra. Miután egyetlen vidrát sem adtak le, és később a bejelentések is megszűntek, néhány igen érdekes kérdés fogalmazódik meg. Például, egyáltalán él-e vidra a területen (valószínűleg igen), ha igen, valóban okoz-e érzékeny kárt, vagy csak annak veszélyétől tartottak, amikor a faj jelenlétét tapasztalták, stb. A vidra előnyben részesíti a lassan mozgó, könnyen elérhető halakat, így a beteg példányokat választja, ezekben az esetekben kimondottan fontos szerepet tölt be. Állattenyésztési ágazatról lévén szó, a halastavakon is előfordulnak beteg halak, és technológiai eredetű hibák (pl. teleitetőben oxigénhiány miatt, vagy kitelepítéskor elpusztult haltömeg, stb.), vagy a környezeti adottságokból (pl. aszályból) következő megbetegedések, elhullások. A kiesett hozamok esetén valószínűleg legkönnyebb a magukat megvédeni nem képes vidrákat megtenni bűnbaknak. Meggyőződésünk, hogy problémás esetben fény deríthető a valódi okokra. Természetesen az már baj, ha eddig kell elmenni, és nincs belátás és megfelelően működő vizes élőhely megőrzési program. Véleményünk szerint, a vidra kizárólag érzelmi, vagy téves megfigyeléseken alapuló pozitív, vagy negatív megítélése helyett, célirányos kutatómunkával lehetséges a faj sajátosságairól megbízható ismerteket gyűjteni. Ezek az ismeretek alkalmasak egy hoszszú távú vidravédelmi stratégia kialakításához, az élöhelykezelési programokhoz, továbbá ezek a halgazdálkodásban is jól hasznosíthatók. Az, hogy pontosan milyen közgazda-