Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
25. táblázat: Két halgazdaság halteleltető tavai mentén élő vidrák halfajtól és haltömeg tartománytól függő halpreferenciája téli időszakban (adatok: LANSZKI et al. 2007) Alba Agrár Rt., Dinnyési Halfaj Hal halteleitetők Tógazdaság tömeg Ivlev-féle preferencia index (E;) kat. Átlag a SE Átlag 3 SE Ponty (Cyprinus carpio ) 1 -0,18 0,147 -0,29 0,172 Ponty (Cyprinus carpio ) 2 -0,89 0,054 -0,95 0,029 Ponty (Cyprinus carpio ) 3 -0,52 0,317 Ponty (Cyprinus carpio ) 4 -1,00 0,000 -1,00 0,000 Amur (Ctenopharyngodon idella ) 1 0,64 0,239 -0,07 0,464 Amur (Ctenopharyngodon idella ) 2 -0,76 0,154 -1,00 0,000 Amur (Ctenopharyngodon idella ) 4 -1,00 0,000 -1,00 0,000 Busa (H. molitrix és A. nobilis ) 1 -1,00 0,000 Busa (H. molitrix és A. nobilis ) 3 -1,00 0,000 Busa (H. molitrix és A. nobilis ) 4 -1,00 0,000 Compó (Tinea tinea ) 1 -0,53 0,308 Compó ( Tinea tinea ) 2 -0,77 0,226 Ezüstkárász (Carassius auratus gibelio ) 1 0,84 0,056 Razbóra (Pseudorasbora parva ) 1 0,26 0,272 Fejes domolykó (Leuciscus cephalus ) 2 0,00 1,000 Fogassüllő (Sander lucioperca ) 1 1,00 0,000 1,00 0,000 Fogassüllő (Sander lucioperca ) 2 -1,00 0,000 -0,61 0,389 Harcsa (Silurus glanis ) 1 -1,00 0,000 Harcsa (Silurus glanis ) 2 -1,00 0,000 Harcsa (Silurus glanis ) 3 -1,00 0,000 Harcsa (Silurus glanis ) 4 -1,00 0,000 Csuka (Esox lucius ) 1 0,20 0,323 1,00 0,000 Csuka (Esox lucius ) 2 1,00 0,000 -0,67 0,333 Csuka (Esox lucius ) 4 -1,00 0,000 -1,00 0,000 a 2005 január-március és 2005 november-2006 márciusa közötti két teleltetési időszak havonkénti átlagai alapján. Haltömeg kategóriák: 1 - 100 g alatti, 2 - 100-500 g, 3 - 500-1000 g és 4 - 1000 g feletti. Megvitatás. A legtöbb közép-európai területen tapasztaltakhoz (CLAVERO et al. 2001, JEDRZEJEWSKA et al. 2003) hasonlóan a vizsgált két halgazdaság tavai mentén élö vidrák is alapvetően hallal táplálkoztak. A másodlagos táplálékforrások hasznosítása alárendelt volt. A vidrák fő táplálékát mindkét halgazdaságban kis értékű, járulékos- és gyomhalak, pl. ezüstkárász, bodorka, küsz, razbóra jelentették. Ezek közül is legfőbb táplálék az ezüstkárász volt. A járulékos- és gyomhalak egy része a tógazdaságon kívüli vízfolyásból (pl. az Alba Agrár Rt. esetén a compó), illetve természetes vizekből származhatott (pl. a Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaság esetében a törpeharcsa). Hasonlóan jelentős mértékű járulékos hal (és kisméretű hal) fogyasztást tapasztaltak a halastavi és természetes vízi vizsgálatok többségében hazánkban (KEMENES és NECHAY 1990, LANSZKI et al. 2001, LANSZKI és MOLNÁR 2003, LANSZKI és SALLAI 2006), valamint más területeken is (ROCHE 1998; KLOSKOWSKI 1999). Ugyanakkor a Treboni tavak mentén (Csehország)
