Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
• Alba Agrár Rt. • Dinnyési Tógazdaság -0,77 -0,89 _o,55 -0,37 -1,00 -0,87 < 100 100-500 501-1000 1000< Halak tömegkategóriája (g) 215, ábra: Két halgazdaság halteleltető tavai mentén élő vidrák haltömeg tartománytól függő átlagos (± SE) halpreferenciája téli időszakban (adatok: LANSZKI et al. 2007) végzett vizsgálatban (ADÁMEK et al. 2003) nagyméretű halak időszakonkénti jelentős vidra általi zsákmányolását írták le kizárólag táplálékmaradvány alapján. Amint korábban már többször jeleztük, ismeretlen a fogyasztott nagyméretű halak "előélete", vagyis a halmaradványok vizsgálata alapján félrevezető eredmények adódhatnak. A gazdasági szempontból értékes halak közül a vidrák a pontyot fogyasztották legnagyobb arányban. Tekintve, hogy a ponty a hazánkban a legnagyobb mennyiségben előállított hal, ez fontos akkor is, ha nem a vidra fő tápláléka. Hasonlóan jelentős arányú pontyfogyasztásról számoltak be a haltermelők Közép-Európa más területein, így Lengyelországban (KLOSKOWSKI 1999), Csehországban, Ausztriában, Németország keleti tartományaiban és hazánkban (KRANZ 2000, GEIDEZIS 2002) működő pontydominanciájú halgazdaságokban. A jelen vizsgálatban tehát a ponty jelentős, de a járulékosés gyomhalaknál kisebb mértékű fogyasztását tapasztaltuk. A vidrák táplálék-összetétele alapján a gazdaságilag értékes halak fogyasztási aránya eltért a két területen, magasabb volt az Alba Agrár Rt. halteleltető tavain. A két gazdaság közötti jelentős különbség a halkészlet összetételére vezethető vissza. Ezek az eredmények alátámasztják azokat a korábbi hazai állóvizekre (Balaton, halastavak) vonatkozó tapasztalatokat (KEMENES és NECHAY 1990, LANSZKI et al. 2001, LANSZKI és MOLNÁR 2003), amely szerint a vidra halállományban okozott kártétele mérsékelhető a járulékos és gyomhalak jelenlétével (megtartásával). A Dinnyési halteleltetőkön a gazdaságilag értékes halak általában alacsonyabb fogyasztási arányában közrejátszhatott, hogy a tavakon ezüstkárászt és razbórát is teleltettek ragadozó halak táplálékának, amelyek a vidra fő táplálékát jelentették. Szintén ezen a területen a vidrák feltehetően nemcsak a halteleltetö tavakon, hanem a környező vizes élőhelyeken is táplálékot szereztek, amit a vidra viszonylag nagy ( 1,2-2,6 km 2 ) mozgáskörzetéből is feltételezhetünk (DULFER et al. 1998). Tekintve, hogy a téli időszakban a lecsapolt halastavak, valamint a természetes vizek halkészlete is korlátozottan állhat rendelkezésre, továbbá hogy a tógazdaságok halteleitetőit nem védte kerítés (villanypásztor), a vizsgálatban szereplő vidrák a halteleltető tavakon táplálkozhattak. Ezt támasztja alá, hogy az Alba Agrár Rt. tavai közelében nincs számottevő vidra élőhely, az ottani vidrák tápláléka mégis hasonló volt a Dinnyési Tógazdaság tavain élőkének. A fogyasztott halak döntő többsége 100 grammnál kisebb tömegű volt, míg a 1000 grammnál nagyobb tömegű halakat ritkán ejtették zsákmányul. Ezek az eredmények alapvetően összhangban állnak a halastavakon és más típusú területeken kapott és koráb-
