Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények

vidrák megtanulják a telelő teknősök zsákmányul ejtését. Ezt a speciális vadászati technikát a teknősök aktív időszakában nem alkalmazzák (206. ábra), mert ekkor a teknősök a páncélba húzódással képesek védekezni a ragadozóval szemben, de a következő hideg időszakban ismét alkalmazzák. Ez természetmegőrzési kérdés, ugyanis eseti teknőspredáció akkor is előfordulhat később - amint tapasztaltuk a jelen vizsgálatban ha a téli időszakban nagyobb halmennyiség áll a vidrák rendelkezésére és a tél enyhébb. Ráadásul további, elgondolkodtató probléma, hogy a teknős zsákmányolás nem függött össze szorosan (legalábbis statisztikailag) a halkészlet mennyiségével. A kemény tél, mint befolyásoló tényező lehetett kulcsfontosságú a teknőspredáció kiváltásában. A teknős zsákmányolás viselkedés-ökológiai vonatkozásai A mocsári teknős 8-10 °C-on még aktivitást mutat (FRITZ 2004). Hibernációja hazai körülmények között 5 °C alatt kezdődik az október közepétől március közepéig tartó időszakban. A telelés többnyire a part mentén, iszapba beágyazva, ritkábban a mélyvízben, és a parton, szárazon történik. A pihenő helyeken az egyedszám meglehetősen magas lehet, például egy Oroszországi telelő helyen fél négyzetméteren 50 egyedet számoltak meg (FRITZ 2004). A hibernáció azonban a tél folyamán nem jelent végig inaktív állapotot, a melegebb napsütéses napokon, többnyire februárban, kijönnek napozni a felszínre. Számos esetben figyeltek meg teknőst 3-5°C-on mozogni a víz alján (FRITZ 2004). A hibernációs időszakban a teknős védtelen a vízben és a jég alatt egyaránt zsákmányszerzésre képes vidrával szemben. A vidrák vadászati viselkedésére jellemző (ERLINGE 1968, KRUUK 1995), hogy a parti régióban, a növényzet és fák gyökerei között úszva, a sekély vízben alámerülve keresik, majd azonosítják és zsákmányul ejtik a prédát. Tiszta vízben a vidra elsősorban a látására hagyatkozik. Zavaros, átláthatatlan vízben ezt egészíti ki mechanikus érzékeléssel, így a bajusz szőrök, illetve a mellső lábain és a pofáján elhelyezkedő tapintó szőrökkel a préda megkeresésésében és üldözésében. A tengeri vidra (Enhydra lutris) és az eurázsiai vidra egyaránt képes a tengerparti régió táplálékforrásainak felderítésére, amelyben a mellső lábait aktívan használja (MASON és MACDONALD 1986, ESTES 1989, KRUUK 1995). Tekintettel arra, hogy a vidrák képesek a teknősöket a jég alatt is zsákmányul ejteni, a teknősök a hibernációs időszakban fokozottan kiszolgáltatottak a vidra számára. Ekkor a teknősök csak lassan képesek mozogni az iszapban, életműködésük lassúbb, nem tudnak gyorsan a péncélba húzódni. A vidra leggyakoribb zsákmányszerző szokása a „foltban vadászat", amikor a vidra a víztér egy kis foltjában sokszor merül zsákmányt ejteni (KRUUK és MOORHOUSE 1990, KRUUK et al. 1990), amint azt a jelen vizsgálatban a teknős telelöhely közelében közvetett módon tapasztaltuk. A tengerparti (KRUUK és MOORHOUSE 1990, KRUuk et al. 1990, KRUUK 1995), valamint az édesvízi területeken, beleértve a jelen vizsgálati terület halastavait is (LANSZKI et al. 2001), a vidrák preferált prédatartománya 100 és 1000g közé tehető, így a teknősök átlagosan 460 g-os tömege a vidrák optimális mérettartományába esik. A vidrák által zsákmányolt teknősök térbeli elhelyezkedése (208. ábra), valamint a teknősök fogyasztási aránya (25. melléklet) azt jelzi, hogy a vidrák a 2003-as kemény tél idején a teknős testeket tartalék táplálékként (is) hasznosították, vagyis később visszatértek hozzájuk. Ezt támasztja alá a teknősök - gyakran alacsony - fogyasztási aránya. A táplálék raktározás a kiszámíthatatlan zsákmányforrásokhoz való alkalmazkodást szolgálja, amit például a róka teknőstojás fogyasztása esetén (MACDONALD et al. 1994), vagy menyétféléknél (így közönséges görény, menyét, hermelin) a rágcsálók, vagy békák raktározása esetén tapasztaltak (BLANDFORD 1987, KING 1990, LODÉ 1996). Ezért a tapasztalt teknőspredáció nem egyszerűen többlet ölés (pl. ERLINGE 1967) lehetett, a teknősök inkább tekinthetők a vidra puffer zsákmányálla-