Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények

tának, amint azt a kis méretű tízlábú rákok, vagy a kétéltűek teljes elfogyasztási tapasztalatok alapján MASON és MACDONALD (1986) összegzett és mi is tapasztaltuk. Ezt a speciális zsákmányszerző technikát a vidrák csak a hideg időszakban alkalmazták teknősön. A teknős- és a kétéltűfogyasztás egymástól független volt, a két préda csoport egymást váltotta a vidrák táplálékában. Vagyis a vidrák ezen két - egyébként alárendelt - táplálékforrás hasznosítását képesek váltogatni attól függően, melyik a könnyebben elérhető. A vizsgálatunk azt mutatta, hogy a teknős táplálóértéke magasabb a békáénál, és fehérjetartalma magasabb a halénál is. Következésképpen, a hibernált teknős fogyasztása előnyös lehet a vidrák számára. Allománymegorzési következmények A vizsgált halastórendszeren a korábbi években nem tapasztaltunk vidra általi teknős zsákmányolást (LANSZKI et al. 2001). Ugyanakkor borzok (Mêles mêles) esetenként jelentős arányban (LANSZKI 2004), a vörösrókák (Vulpes vulpes) pedig ritkán (LANSZKI et al. 2007) mocsári teknős fészkeket fosztottak ki. Más hazai területeken élő vidrák igen ritkán, és feltehetően nem közvetlen predációból, hanem elpusztultán talált egyedből, nyári időszakban fogyasztottak teknőst, így a Tetves patak mentén (LANSZKI és MOLNÁR 2003), a bélavári holtágon (LANSZKI 2002), Vízváron a Dráva mentén (LANSZKI és SALLAÍ 2006), valamint Berzencénél a Dombó-csatorna mentén (LANSZKI et al. 2009). Ezeken a szórványos adatokon kívül más, vidra zsákmányolásból származó adatok a Kárpát-medencéből nem ismertek. A vidrák teknős zsákmányolásának ritkasága is azt mutatja, hogy a mocsári teknős számára más veszélyeztető tényezők fontosabbak, így az élőhelyvesztés, az emberi zavarás és invazíós fajok, pl. az ékszerteknős térhódítása. A vidra teknős zsákmányolásának azonban helyi jelentősége lehet, ugyanis együttes előfordulás során a teknősre irányuló predáció nem zárható ki teljesen. A vidrák „flexibilis" vadászati képességének ismeretében, a teknős zsákmányolás elkerülése érdekében, célszerű a tavak téli halkészletét magasabb szinten tartani. Ez az intenzív jellegű halastavi termelés mellett általában nem valósulhat meg. Célszerű olyan természetkímélő gazdálkodásmód ösztönzése, melyben a gazdálkodó ebben érdekeltté tehető és a vizes élőhelyhez kötődő fajok is megtalálják életfeltételeiket. g) Halteleltető tavak A vidra táplálék-összetétele Az Alba Agrár Rt. tavain a vidrák táplálékát szinte kizárólag halak alkották, biomaszsza számítás szerinti arányuk 99,9%, és 99,3% volt a vizsgált két év halteleltetési időszakában (28. melléklet). A vidrák alkalomszerűen fogyasztottak kistestü énekesmadarat, récét, békát, a víz közelében élő nagytestű vízibogarakat (pl. Dytiscidae és Hydrophilidae) és egy esetben apró magot. Leggyakoribb halpréda a razbóra volt, de legnagyobb mennyiségi arányban ezüstkárászt fogyasztottak. A haltáplálék változatos volt, a teleltetett halfajokon kívül ritkán előfordult benne bodorka, küsz és compó is. A vidrák táplálékában a gazdaságilag fontos halak (ponty, amur, csuka, fogassüllő) részaránya átlagosan 20% volt az első vizsgált évben (terjedelem: 15,8-33,7%) és 30,5% volt a második évben (terjedelem: 5,4-50,8%», 212. ábra). Az ábrán is látható, hogy az egyes hónapokban igen nagy különbségek adódtak, különösen a teleltetés végén volt jelentős a gazdaságilag értékes halak fogyasztása. A Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaság tavain élő vidrák domináns táplálékát szintén halak jelentették (28. melléklet), biomassza számítás szerinti fogyasztási arányuk 99,3%, illetve 98,3% volt a két egymást követő évben. A vidrák ritkán fogyasztottak kisrágcsá-