Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
2003-ban a táplálékban szegény hideg időszakot követő meleg időszakban, amikor magasabb halkészlet állt rendelkezésre, nem tapasztaltunk teknős predációt. A következő hideg időszakban viszont a vidrák újra zsákmányoltak teknősöket (206. ábra). A teknősök zsákmányul ejtési körülményeinek pontosabb leírása miatt lehetnek az alábbiak érdekesek. A hím teknősök hát- és haspáncél méretei minden esetben szignifikánsan kisebbek voltak, mint a nőstényeké (kétmintás t-próba, n=204, P<0,05) (26. melléklet). A haspáncél (27. melléklet) és a hátpáncél hosszának eloszlása szignifikánsan eltért az ivarok között, a nőivar a nagyobb testméretü (hímivar: x 2 i3 = 36,21, P<0,001 és nőivar: x 2 n =91,6l, P<0,001). A vidrák által zsákmányul ejtett teknősök és a teknősök telelőhelye közötti távolság (207. ábra) átlagosan 72±7,5 méter (±SE) volt, de a teknősök 68%-át 20 méteren belül találtuk meg. A legtöbb esetben (20-ból 13-szor), 1,5-2,0 m-es körön belül csak 1-3 zsákmányul ejtett teknőst találtunk. Az elfogyasztott mocsári teknős testrészek gyakorisági adatai alapján (23. táblázat), a vidrák feltehetően elsőként a teknős fejét fogyasztják el, majd ezt követi az elülső lábak, a farok, a hátulsó végtagok, és végül a páncélközti elülső rész elfogyasztása. A januári és a februári, vagyis a márciusi észlelésnél korábbi teknőspredációt nemcsak a vidrahullatékokban talált teknős maradványok (25. melléklet), hanem a jégbe belefagyott teknősök is jelezték (208a,b. ábra). A teknőspredáció észlelésekor a tavakat még vékony, de olvadó hó fedte (209a. ábra), a tavak szélén, azok kitettségétől függően, 20-40 cm-es sávban a jég már elolvadt, vagy csak 1 -2 cm vastagságú volt, amit a vidra a fejével könnyen áttörhet (209b. ábra). A predáció észlelésének napján három vidrát figyeltünk meg a területen, egyet a teknősök közötti léken (a 6-os számú halastavon), egyet a partmenti növényzet között (az l-es számú halastavon) és egyet a halastavak töltésén (a 4-es és 5-ös számú tavak között). 2003 márciusában a megfigyelt és a molekuláris genetikai vizsgálat alapján azonosított vidrák száma egyaránt három volt. o Ü 80 60 40 20 <20 20- 51- 101- 151- 201- 251- 300< 50 100 150 200 250 300 Telelöherytől való távolság (m) 207. ábra: A vidrák által zsákmányul ejtett teknősök telelőhelytől való távolsága a Boronka-melléki TK halastórendszerén (adatok: LANSZKI et al. 2006)
