Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
23. táblázat: A vidrák által zsákmányul ejtett mocsári teknősök különböző testrészeinek fogyasztási aránya a Boronka-melléki TK halastórendszerén (adatok: LANSZKI et al. 2006) Testrész Érintetlen Részlegesen Teljesen elfogyasztott elfogyasztott N /0 N % N % Fej 2 1.1 180 98,9 Mellső láb, bal 25 13,7 12 6,6 145 79,7 Mellső láb jobb 21 11,5 14 7,7 147 80,8 Farok 39 21,4 4, S 26,4 95 52,2 Hátsó láb, bal 52 28,5 66 36,3 64 35,2 Hátsó láb, jobb 80 44,0 49 26,9 53 29,1 Elülső belső szervek 89 48,9 48 26,4 45 24,7 Hátulsó belső szervek 174 95,6 7 3,8 1 0,6 Megjegyzés: N - előfordulási eset, n = 182 mocsári teknős Az elfogyasztott teknősök tömegének becslése A 22 élve fogott teknős átlagos (±SE) tömege 533,9±35,4 g volt. Szoros összefüggést találtunk az élőtömeg, valamint a négy morfológiai tulajdonság, így a hátpáncél hossza (r p =0,96, P<0,001), a hátpáncél szélessége (r p =0,90, P<0,001), a haspáncél hossza (r p =0,98, P<0,001) és a haspáncél szélessége (r=0,95, P<0,001) között. Közülük a haspáncél hossza bizonyult a legjobb számítási alapnak a zsákmányul ejtett teknősök eredeti testtömegének kiszámításához. A 210. ábrán feltüntetett lineáris regressziós egyenlet felhasználásával, a lemért haspáncél hosszúság adatok alapján, a vidrák által zsákmányul ejtett teknősök átlagos testtömege 460,0±9,7 g lehetett. Ez kevesebb, mint a később élve fogott 22 teknős átlagtömege, melyet a haspáncél átlagos hosszúságának (nőivar: 151,2±2,8 mm; hímivar: 132,3±7,0 mm) ismeretében a regressziós összefüggés alapján számítottunk ki. Az egyedi testtömeg adatok alapján a 182 zsákmányul ejtett teknős összesített tömege 83,73 kg lehetett. A megmaradt teknős testek összesített tömege 58,27 kg volt, így a vidrák által elfogyasztott teknős testrészek tömege kb. 25,46 kg lehetett (ez a teknősök számított tömegének 30%-a). A számított fogyasztási arány szignifikánsan (P<0,05) különbözött az ivarok között (hímivar: 34%, illetve 124±6 g/egyed, nőivar: 29% illetve 149±8 g/egyed). A megmaradt teknős tömegből a páncél tömege 30,55 kg volt, tehát a teknősök tömegének csak 46%-a hozzáférhető a vidra számára. A rendkívül kemény páncélon egyetlen esetben sem találtunk vidraharapás nyomokat. A fentiek alapján, a vidrák elsőként a hideg vízben könnyen megragadható fejet fogyasztják el (23. táblázat), mely a teknős pusztulásához és a többi testrészhez való hozzáféréshez vezet. A páncél között található elülső szervek is gyakran, de különösen a hátulsó részhez tartozó szervek legtöbbször érintetlenek voltak, mert a vidrák számára ezek nem hozzáférhetők. A fő táplálékok tápanyag- és energiatartalma A teknős fej és láb nyersfehérje és hamutartalma nagyobb volt, mint a hal, a béka és a teknős test mintáké, míg a nyerszsír tartalmuk hasonló volt a békáéhoz és alacsonyabb volt, mint a halé (24. táblázat). Összességében a teknős értékes táplálék. A különböző minták metabolizálható energiatartalma közötti különbség statisztikailag nem volt szignifikáns (ANOVA, P=0,22), meglehet 40%-kal nagyobb energia értéket találtunk a legmagasabb energiatartalmú halnál, a legalacsonyabb energiatartalmú békához viszonyítva.
