Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények

Az egyes vizsgált területeken élő vidrák táplálék-összetétele különbözött, amit számos tényező befolyásolhatott. Például az erdők által övezett lápmedencék (Baláta-tó, Darányi Nagyberek) vízszintje alapvetően a csapadékvíztől és a talajvízszinttől függ. Ugyanakkor a nagyobb kiterjedésű, csatornákkal behálózott Fehérvízi láp patakokkal is összeköttetésben áll. Az élőhelyek különbözősége, különösen aszályos időszakban a halkészlet eltérő alakulásához vezethet (DELIBES et al. 2000, LANSZKI et al. 2001, RUIZ-OLMO et al. 2001). A száraz évben a Fehérvízen élő vidrák a kétéltű fogyasztást növelték, míg a Darányi Nagyberekben, tavaszi időszakban vízimadarak irányában váltottak zsákmányt. A szárazság, majd az azt követő időszakban tapasztalt nagyarányú halfogyasztás a vidrák szükségszerű migrációjával is összefügghet (DULFER et al. 1998, DELIBES et al. 2000, RUIZ-OLMO et al. 2001, 2002). A vidrák elhagyják a számukra megfelelő táplálékforrást nem biztosító területeket, vagy csak alkalmanként látogatják (ellenőrzik) azt, amit az alacsonyabb hullaték számok is jeleznek (199. ábra). A vizsgált időszakban a Darányi Nagy berekben a fokozottan védett cigányréce (Aythya nyroca) volt a második leggyakoribb fészkelő récefaj (Fenyősi László, személyes közlés) és a vizsgált időszakban a területen tapasztalt fészekalj predációt okozó fajok között a vidra is szerepelt. A vidra hullatékokban magas arányban mutattunk ki récéket és szárcsát. A táplálkozási nicheszélesség értékek a mediterrán régióval összehasonlítva (DELIBES et al. 2000, RUIZOLMO et al. 2001, CLAVERO et al. 2003) alacsonyak voltak. Úgy tűnik, hogy a vidrák szűk sávban hasznosítják a forrásokat (amint a Darányi Nagyberekben, vagy Fehérvízen), vagy elhagyják a területet, amint az a Baláta-tó esetében bekövetkezett. A relatív hullatéksűrűség indexek lényegesen alacsonyabbak voltak, mint amit a halban gazdag halastavakon tapasztaltunk (LANSZKI 2005b) megközelítően a tizedrészét tették ki (95. ábra). A vizsgálataink összhangban vannak a mediterrán régióban tapasztaltakkal (RUIZ-OLMO et al. 2001), amely szerint a hosszú száraz időszak eredményeként növekszik a vidrák migrációja. Csak egy rádiótelemetriás vizsgálat (pl. DULFER et al. 1998) adhatna választ ennek mértékéről. Összességében: a nagyarányú halfogyasztás azt jelzi, hogy a lápok halállománya átlagos években kielégítő egy kis sűrűségű vidraállomány számára. Az egyes lápokon élő vidrák száraz időszakban mutatott adaptációs viselkedése az alábbiak szerint különbözött: 1) a vidrák nem váltottak táplálékot, hanem a területet elhagyták (Baláta-tó), 2) a vidrák táplálékot váltottak, a területen éppen elérhető fészkelő vízimadarakat fogyasztották nagy arányban, emellett a vidrák jelenléte alkalomszerűvé vált (Darányi Nagyberek) és 3) a kiterjedt Fehérvízi lápvidéken a vidrák domináns tápláléka a hal maradt, a relatív sűrűségük nem változott lényegesen. A vizsgálat kapcsán élőhely-megőrzéssel kapcsolatos kérdések merülnek fel. Az élőhely kiszáradását, a halkészlet drasztikus csökkenését a lápokon élö vidrák (és más vízhez kötődő fajok) néhány hónapig elviselhetik. Az aszályos periódus következménye a táplálékváltásnál súlyosabb, csökkenő vidrasűrüségben. rendszertelen előfordulásban és elvándorlásban mutatkozik meg. A csapadékvíz mennyiségétől függő természetes lápmedencék (Baláta-tó, Nagyberek) aszályos periódust követő halakkal való benépesülése természetes úton lassan zajlik le. A nagyobb kiterjedésű lápvidék (Fehérvíz) egyes részei bár kiszáradhatnak, de csatornák hálózzák be, így a halállománya gyorsan regenerálódik. A lápmedencék természetes úton, nagy arányban nem őshonos halfajokkal (razbóra, naphal, ezüstkárász) népesülnek be. A vidra ezeket is előszeretettel fogyasztja, de nem ezek jellemeznék a természetes halkészletet. A halhiányos időszakban a lápokon fészkelő ritka madarak költését az emlős ragadozók veszélyeztethetik. Minden láp ex lege védelem alatt áll, és gyakran védett, vagy fokozottan védett területek részei, ezért (is) a természetes folyamataikba való beavatkozások elkerülendők. Azonban, a változatos lápi életközösség megőrzése érdekében, kritikus időszakokban mégis indokolt lehet