Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
a) 100,0 2C b) N 1,0 0,1 <100 100- 501- 1000< 500 1000 (a) Halak tömegkategóriája (g) Reofil Euritop Stagnofil (b) Hal guildek 196. ábra: A Dráva régió kisvízfolyásai mentén élő vidrák haltáplálékának eloszlása a halak tömege és a halak élőhelyi jellemzői (guild) alapján (átlag±SE) (adatok: LANSZKI et al. 2009) Megjegyzés: logaritmikus skála Javarészt idegenhonos halak, így az ezüstkárász és a törpeharcsa (átlagosan 71,0%) jelentették a vidra fö táplálékát. Az idegenhonos és az őshonos halak fogyasztásában területtüggő különbséget találtunk (x 2 4= 196,78, P<0,001). A legtöbb idegenhonos halat a drávaszentesi (92,7%), legtöbb őshonos halat (68,3%>) a gyékényesi területen fogyasztottak a vidrák. A Tetves patak mentén élő vidrák tápláléka A Balaton vízgyűjtőjéhez tartozó Tetves patakon végzett vizsgálat (LANSZKI és MOLNÁR 2003) korábban zajlott, mint a Dráva menti vizsgálat. Az alábbiakban az itt kapott eredményeket is ismertetjük. A Tetves patakon élő vidrák táplálékában a kétéltűek töltöttek be elsődlegesen fontos szerepet ősztől tavaszig (60, 68, ill. 44%, évszakonként), csak nyáron voltak (21%) másodlagosan fontosak (197. ábra, 15. melléklet). A táplálékmaradványok között mocsári teknős páncéljának a darabjai és siklófélék is előfordultak. A kisemlősökböl álló 100% Tél Tavasz 58 61 197. ábra: A Tetves patak mentén élő vidrák évszakos táplálék-összetétele (adatok: LANSZKI és MOLNÁR 2003) Megjegyzés: n - mintaszám
