Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
A Dombó-csatorna gyékényesi szakaszán élö vidrák szignifikánsan kevesebb halat, viszont több hüllőt és kétéltűt fogyasztottak, mint a többi terület vidrái. Nem tapasztaltunk területfúggő különbséget a kisemlösök, a gerinctelenek és a növények fogyasztásában (P=0,15-0,73). Legnagyobb arányú halfogyasztást télen, legalacsonyabbat tavasszal tapasztaltunk (F 3 4 =15,59, P<0,001; 195. ábra). A nem halakból álló táplálék fogyasztása tavasszal és nyáron volt számottevő (195. ábra, 14. melléklet). Területtől függően eltérő mértékben, de a vidrák lényegesen nagyobb arányban fogyasztottak kétéltüeket tavasszal, mint télen (F 34 =26,78, P<0,001). A vidrák főként kárásszal (alapvetően ezüstkárásszal) táplálkoztak a Barcs-Komiósdi Rinyán és a Korcsinán, kárásszal és küllővel a Babócsai Rinyán, valamint törpeharcsával a Dombó-csatorna berzencei szakaszán. A kétéltűek között számottevő mértékben főként béka (Rana) fajokat, ritkán varangyot és zöld levelibékát fogyasztottak, különösen a Gyékényesi és a Lakócsai mintaterületen. A Dombó-csatorna berzencei szakasza mentén nyári időszakban gyűjtött két mintában mocsári teknős maradványokat találtunk. A madarak között vízimadarak (főként récék) és ritkán kistestű énekesmadarak (különösen a babócsai és drávaszentesi területen), vagy fácán (Phasianus colchicus) szerepelt. A kisemlősökből álló táplálékban főként vízi pocok (különösen a gyékényesi és a berzencei területen) és pézsmapocok (Gyékényesen, Berzencén és Babócsán) szerepelt, de előfordult Microtus pocok, erdeiegér (Apodemus spp.) és vándorpatkány (Rattas norvégiens) (Berzencénél), ritkán rovarevők, pl. vízicickány (Neomys spp.) fogyasztás is. Gerinctelenek közül tízlábú rákok (Astacus spp) (Berzencénél és Babócsán), vízibogarak, pl. sárgaszegélyű csíkbogár (Dytiscus marginalis), óriás csibor (Hydrous piceus), bolharák (Gammarus spp.), futóbogarak (Carabus spp.) és lárváik, valamint apró csigák fordultak elő táplálékként. Esetenként növényi táplálékelemek (fűszálak, apró magvak) is szerepeltek a mintákban, amelyeket feltehetően zsákmányállatokkal együtt nyelhettek le. A különböző területeken élő vidrák táplálkozási niche-szélessége (B index) nem különbözött lényegesen (MANOVA, F 34 =2,63, P=0,065), de az évszakok közötti különbség szignifikáns volt (F 34 =9,00, P<0,01). A B index nyáron volt legmagasabb (B=2,32) és télen a legalacsonyabb (B=l,12). A vidrák táplálékában legalább 20 különböző hal, 6 emlős, 6 madár, 3 hüllő, 3 kétéltű, 12 gerinctelen és 3 növénytaxont különítettünk el. A vidra haltáplálékának eloszlása a halak tömegkategóriái és guildjei szerint A vidra által fogyasztott halak zömmel apró méretűek voltak (196a. ábra). A 100 grammnál kisebb tömegű halak biomassza számítás szerinti fogyasztási aránya átlagosan 94,1% volt, területtől függően 88,0%> és 96,9%> között alakult. A nagy, 500 g feletti halak fogyasztási aránya mindössze 0,9-2,1%-ot tett ki. A haltáplálék méret szerinti eloszlása az egyes területeken nem különbözött lényegesen (Chi-négyzet teszt, X 2 ,2=20,10, P-0,065). A vidrák leggyakrabban euritop, vagyis széles ökológiai tűrésű halakkal táplálkoztak (átlagosan 72,7%, 196b. ábra), ezek mellett a stagnofil, vagyis állóvizes kedvelő halak részaránya volt még számottevő (átlagosan 21,7%o). A reofil, vagyis áramláskedvelő halak részaránya volt a legkisebb (átlagosan 5,6%) a táplálékban. Az egyes területek lényegesen különböztek a hal guildek eloszlásai szerint (Y 2 8=291,30, P<0,001). A legtöbb reofil halat a gyékényesi mintaterületen (24,1%), a legkevesebbet (0,2%>) a drávaszentesi területen (Barcs-Komiósdi rinyán) fogyasztották a vidrák. Stagnofil halakat legnagyobb arányban (44,9%) a berzencei területen a legkevesebbet (9,7%) a lakócsai területen; a legtöbb euritop (89,4%>) halat a lakócsai, a legkevesebbet (52,6%>) a gyékényesi területen fogyasztották a vidák.
