Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények

ban (kétmintás t-próba, t 3 =0,37-0,18, P=0,256-0,895), illetve a táplálkozási niche­szélesség indexekben sem (t 3 =0,01-1,43, P=0,249-0,995). Ezért a két vizsgált év táplá­lék-összetételét összevontan értékeltük. A vidra fő táplálékát halak alkották (a szélső értékek éves szinten: 85,2-90,7% a Dráván és 78,8-92,7%) a holtágakon). Általában a legfontosabb táplálék hal minden területen a kárász (alapvetően ezüstkárász) volt, mellette jelentős volt a küsz, a bodorka és a törpeharcsa fogyasztási aránya. Legmagasabb halfogyasztást télen, legalacsonyab­bat nyáron tapasztaltunk (190. ábra). Nyáron és ősszel a nem halakból álló táplálékfor­rások hasznosítása jelentős volt, amelyben területtől függően madarak (főként vízimada­rak és kistestű énekesmadarak), hüllők (főként siklók, ritkán gyíkok), és kétéltűek (főként békák) voltak jelentősek. Mocsári teknős maradványt egy vízvári mintában talál­tunk. A vidrák ritkán zsákmányul ejtettek emlősöket, így pézsmapockot (Ondatra zibethicus), vízipockot (Arvicola terrestris), eredeiegér fajokat (Apodemus spp.), rovar­evőket (pl. vízicickányt Neomys spp.), és a bélavári Dráva szakasz mentén feltehetően nyest, vagy nyuszt (Martes spp.) tetemből is táplálkoztak. A vidrák táplálék-összetétele a fő táplálék taxonokat figyelembe véve területtől függő­en lényegesen különbözött a Dráva szakaszok között (Chi-négyzet próba, x 2 io = 81,63, P <0,001), és a holtágak között is (x 2 10 =666,38, P<0,001 ). A Dráván élő vidrák a holtága­kon élőkhöz viszonyítva hasonló arányban fogyasztottak halat (átlagosan: 89,8% vs. 87,5%), viszont több madarat (3,9% vs. 0,7%), kevesebb emlőst (0,5% vs. 0,9%), hüllőt és kétéltűt (5,6% vs. 10,2%), valamint gerinctelent (0,1%) vs. 0,6%) fogyasztottak (X 2 ! o=460,40, P<0,001). A halak fogyasztási aránya az őrtilosi Dráva szakaszon, évszaktól függően 65% és 96%> között változott (8. melléklet). A haltáplálékban 18 taxon szerepelt, legtöbb télen, legkevesebb nyáron. A táplálék halak között mennyiségi arányt (B%) tekintve a ponty­félék domináltak (40-70%). Télen a rózsás márna és a kárászok (alapvetően ezüstká­rász), tavasszal a pontyfélék mellett a fogassüllő és a csuka, ősszel a harcsa volt fontos tápláléka a vidrának. A nem hal táplálékban télen madarak, tavasszal és nyáron kétéltű­ek, ősszel kisemlösök voltak fontosak. A bélavári Dráva szakaszon a fogyasztott halak biomassza számítás szerinti aránya 87% és 93% között mozgott (9. melléklet). A haltáplálékban 22 taxon szerepelt, közülük legtöbb télen és legkevesebb nyáron. A haltáplálékban átéli és őszi időszakban dominál­100% . B% 80% •-> 60% N 40% ­20% ­­0% Terület • Hal • Emlős S Madár Kétéltű • Egyéb T TANY O 111 40 15 18 Dl T TANY Ó 268187 48 160 1)2 T TANY O 115 21 18 34 D3 T TANY O 34 88 40 103 111 T TANY O 205 83 27 60 T TANY O 24 35 30 54 190. ábra: A Dráván és holtágain élö vidrák évszakos táplálék-összetétele (adatok: LANSZKI és SALLAI 2006) Megjegyzés: A terület rövidítések megegyeznek a 18. táblázatban található elnevezésekkel. Évszakok: T - tél, TA - tavasz, NY - nyár, Ö - ősz, n - mintaszám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom