Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények

18. táblázat: A vidra táplálékában előforduló fő táplálékok esetszámai és a biomassza számítási adatok közötti összefüggés (adatok: LANSZKI és SALLAI 2006) Dráva szakaszok Holtágak Dl D2 D3 Hl H2 H3 0,815 0,885 0,738 0,747 0,772 0,788 n 15 18 17 16 IS 15 P < 0,001 0,001 0,001 0,001 0,001 0,001 Megjegyzés: Dl - Ortilos, D2 - Bélavár, D3 - Vízvár, Hl - Bélavár, H2 - Babócsa és H3 - Barcs, r

s - Spearman korreláció, n - évszakok száma, P - szignifíkancia szint tak a pontyfélék (48-52%), közülük is legfontosabban voltak a kárászok (itt is főként ezüstkárász) és a kisméretű keszeg fajok. Tavasszal a csuka és a törpeharcsa, nyáron a törpeharcsa, a sügér és a vágódurbincs volt fontosabb táplálék faj. A nem hal táplálékban elsősorban kétéltűek szerepeltek. A vízvári Dráva szakaszon a fogyasztott halak biomassza számítás szerinti aránya 74% és 89% között alakult (10. melléklet). A haltáplálékban 19 taxon szerepelt, közülük legtöbb télen és legkevesebb tavasszal. A haltáplálékban minden évszakban a pontyfélék domináltak (41-85%). Legfontosabb táplálék faj a bodorka és a szélhajtó küsz volt. A nem hal táplálékban elsősorban madarak (főként récefélék) szerepeltek. A bélavári holtágon élő vidrák táplálékában szintén a halak domináltak, mennyiségi arányuk évszaktól függően 50% és 97% között mozgott (11. melléklet). A haltáplálékban 17 taxon fordult elő, legtöbb tavasszal, legkevesebb télen. A haltáplálékban a pontyfélék szerepe alárendelt volt (7-25%). Legfontosabb táplálék faj a naphal és a törpeharcsa volt. Ezek mellett a csuka nyáron és a sügér ősszel játszott fontosabb szerepet a vidra táplálkozásában. A nem-hal táplálékban a kétéltűek szerepe volt a legnagyobb, ezek fogyasztási aránya nyáron (42%) megközelítette a halakét. A babócsai holtágon és a holtág közelében élő vidrák táplálékában is a halak voltak a legfontosabbak, mennyiségi arányuk évszaktól függően 73% és 98% között alakult (12. melléklet). A haltáplálékban 19 taxon fordult elő, legtöbb télen, legkevesebb nyáron. A haltáplálékban a pontyfélék domináltak (45-80%). Legfontosabb táplálékot a kárászok (zömmel ezüstkárász) jelentettek. E mellett a sügér volt még a vidra fontosabb tápláléka. A nem-hal táplálékban elsősorban kétéltűek szerepeltek. A barcsi holtágon élő vidrák táplálékában a halak mennyiségi aránya évszaktól függően 71%o és 99% között változott (13. melléklet). A haltáplálékban itt fordult elő a legkevesebb (14) taxon, a legtöbb ősszel és a legkevesebb nyáron. A haltáplálékban a pontyfélék szerepe általában alárendelt volt (23-42%). A legfontosabb táplálék faj, a törpeharcsa mellett tavasszal a csuka volt számottevő. A pontyfélék közül bodorkát és kárászokat (főként ezüstkárászt) fogyasztott legnagyobb arányban a vidra. A nem-hal táplálékban a kétéltűek szerepe tavasszal, a hüllőké (siklóféléké) tavasszal és nyáron, az emlősöké nyáron volt számottevő. A gazdaságilag, vagy a Dráva mentén inkább a horgászati szempontból fontos halak, így a ponty, a márna, a paduc, a süllő, a csuka, a harcsa fogyasztási aránya a folyóvízi szakaszokon nagyobb volt, mint a holtágakon és az egyes területek között is voltak különbségek. A gazdaságilag fontos halak aránya azonban egyik területen sem haladta meg az egyharmadnyi részt. Az egyes Dráva szakaszokon, így Ortiloson a horgászati szempontból értékes halak aránya összesítve 32%-ot, Bélaváron 22%-ot, Vízváron 11%ot tett ki (191. ábra). Ugyanez az egyes holtágakon, így Bélaváron 10%-ot, Babócsán 8%-ot, Barcson 3%-ot jelentett. A vidrák táplálékában alapvetően gazdasági (horgászati) szempontból nem számottevő járulékos halak (ezüstkárász, egyéb kisméretű pontyfé-