Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.3. Alkalmazott módszerek
(FHTkju) 17-18 ha, a csatlakozó vizes élőhelyekkel együtt továbbra is kb. 30 ha volt. Az első és a harmadik időszakban a halászati tevékenység polikultúrás népesítessél, ponty dominanciával zajlott. A területről részletesebb leírás az alábbi munkákban található: LANSZKII et al. (2001) és LANSZKI (2002). A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet (131. ábra) Belső-Somogy északi részén található. A jellegzetes belső-somogyi táj élővilágának és azok élőhelyeinek megőrzésére 1991-ben létesítették a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetet (rövidítve: BmTK), melynek összterülete 8800 ha. Rendkívül változatos és értékes élőhely típusokat foglal magába a száraz homoki gyepektől, a fás legelőkön, mocsárréteken és lápokon át, a gyertyános tölgyesekig és a síkvidéki homoki bükkösökig. A tájvédelmi körzet két főpatakja, a Boronka- és az Aranyos-patak a Balaton vízgyűjtőrendszeréhez tartozik. A BmTK erdőkkel övezett, hat tóból álló Dávodi halastórendszerét a 19. század végén égerlápos-erdős (Carici elongatae-Alnetum, Angelica sylvestriAlnetum, Carici pendulae-Alnelum) területen alakították ki. Az eutróf tavak kiterjedése 83 ha, vizük sekély (átlagos mélység 2003-ban 0,7-0,8 m), a tavak területének felét nádas (Scirpo-Phragmitetum) borítja. A tavakat fűz- (Calamagrosti-Salicetum cinereae) és égerlápok, valamint nagy kiterjedésű gyertyános-tölgyesek (Fraxino pannonicaeCarpinetum) veszik körül, amelyekben szigetszerűen bükkös (Leucojo verno-Fagetum) és cseres-tölgyes (Asphodelo-Quercetum roboris) foltok találhatók. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet növényzetéről és állatvilágáról az ÁBRAHÁM (1992) által szerkesztett kötetben találhatók további részletek. A halastavak a Somogy Természetvédelmi Szervezet természetvédelmi célú extenzív-jellegü területkezelése alatt állnak. A Petesmalmi halastórendszer a Mike és Lábod közötti nagy kiterjedésű tölgyerdőben (Asphodelo-Quercetum roboris, Fraxino pannonicae-Carpinetum) helyezkedik el (131. ábra). A tavakat tápláló rinya eredése igen közel van akár a Kapós folyó eredéséhez, amely ezután keleti irányba folyik, akár a Boronka-patak eredéséhez, mely északi irányba a Balaton felé folyik. A Petesmalmi tórendszert tápláló Rinya a Dráva folyó vízgyűjtőjéhez tartozik, egyike a később Babócsai Rinya néven egyesülő patakoknak. A 14 kisebb-nagyobb tóból álló halastórendszer kiterjedése kb. 150 ha, eutróf, felületének kb. 30%-át nádas (Scirpo-Phragmitetum) borította a vizsgálati időszakban. A tavakat füzláp (Calamagrosti-Salicetum cinereae) veszi körül. A területet a Somogy Természetvédelmi Szervezet kezeli, a tavakon extenzív jellegű halgazdálkodás folyik. Itt található Magyarország kimondottan e célra létesített vidraparkja, ahol elárvult vidrakölykök felnevelése, valamint sérült vidrák gyógykezelése és eredeti környezetbe való visszahelyezésükre történő felkészítés folyik. Halteleltetők A vidra halteleltető tavakon tapasztalható predációjának vizsgálata két halteleltetéssel is foglalkozó Fejér megyei halgazdaságban, a Székesfehérvárhoz közeli Alba Agrár Rt. tavain és a Dinnyési Ivadéknevelö Tógazdaságban zajlott. Az Alba Agrár Rt. tórendszerén 10 termelő tavon (összesen 210 ha) és 13 teleltető tavon (egyenként 1000 m 2 , összesen 1,3 ha) gazdálkodnak. A lehalászásokat követően a gazdaság által termelt és eladásra nem kerülő halállományt (mindhárom korosztályát) itt teleltetik. Teljes üzemű polikultúrás (pontydominanciájú) haltermelést folytatnak teljes vertikumban (különböző korosztályokkal). A 0,6-1,2 m vízmélységű eutróf tavakat széleslevelű gyékény (Typha latifolia) övezi, a teleltető tavakat erdősáv, szántóföld, forgalmas főút, csatornapart és hétvégi házak határolják. A tórendszer vízellátását a Gaja patak biztosítja. A tavak köze-
