Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.3. Alkalmazott módszerek

magyarországi folyószakaszon történt. Bélaváron a mintavétel a Dráva és a Zsdála patak torkolata körzetében, szintén fokozottan védett területen, míg Vízváron a part menti fűzfák alatti vidra kiszálló helyeken és a kövezett sarkantyún zajlott. Drávai holtágak A Dráva menti holtágakat (131. ábra) alacsonyabb térszínen puhafa-ligeterdők és égeres mocsárerdők (Angelico sylvestri-Alnetum), magasabb térszínen tölgy-kőris-szil ligetek, égerligetek (Paridi quadrifoliae-Alnetum) övezik (IVÁNYI és LEHMANN 2002, JUHÁSZ 2004). A Bélavár község közelében található sekély vizű holtágat szinte háborítatlan puhafa ligeterdő veszi körül. Horgászat csak az út menti szakaszokon fordul elő. A vízparton uralkodó fafaj a fehér fűz, melynek vízbe dőlt törzsei ideális pihenő és táplálkozó helyet jelentenek a vidra számára. A holtág vízfelületét egyre nagyobb kiterjedésben, legalább felényi részben növényzet borítja. A viszonylag gyér aljnövényzetü vízparti fák alatt a téli zsurló alkot állományt. A magasabb térszínen fekvő tölgyerdőben gyakori a mogyoró (Corylus avellana), a vénic szil és a mezei juhar (Acer campestre). Mintavétel a holtág mentén, a fűzfák alatt és a vízbe dőlt fák törzséről, továbbá a holtágat tápláló időszakos vízfolyás hídja alatt és partvonala mentén történt. A Babócsa közelében fekvő „Erzsébet-szigeten" található külső-holtágat és az Ó-Drávát, valamint a sekély felhagyott kavicsbánya gödröket puhafás ligeterdő veszi körül. Társulás alkotó fafaja a fehér fűz, elegyfaként előfordul a gyertyán (Carpinus betulus) és kocsányos tölgy is. A füzláp állományalkotó faja a rekettyefüz (Salix cinerea). A holtágat kísérő galériaerdö cserjeszintjében gyakran előfordul a veresgyürü som, ritkábban a galagonya (Crataegus monogyna). A lágyszárú növények között leggyakoribb az aranyvessző és a téli zsurló. Nyári időszakban, kevés csapadék esetén, a magassásossal és fehér füzessel övezett vízpartú Ó-Dráva ág, továbbá a súlyommal (Trapa natans) és egyéb hínárral borított kavicsgödrök vízmélysége jelentősen csökken, majd vízszintje csak nagyobb esőzések után emelkedik meg ismét. A terület kiváló táplálkozó helyet jelent a madárvilág és a vidra számára egyaránt. A mintagyüjtést alapvetően a külső holtágon, az Ó-Dráva holtág parti zónájában vízbe dőlt fákról, részben a közeli kubikgödrök mentén végeztük. Barcs határában található a Drávától természetes úton elszigetelődött Kis-bóki holtág. A holtág hínárnövényzetében él a tündérfátyol (Nymphoides peltata), az elmocsarasodó végeinél apró békalencsés (Lemnetum minoris) és békabuzogányos (Sparganietum erecti) növénytársulások alakultak ki. A Kis-bók meredek partoldalán keményfaliget (Fraxino pannonicae-Ulmetum) jellegű állomány húzódik. A holtág horgászhasznosítás alatt áll, növényzete és állatvilága az év nagyrészében zavarásnak kitett. A mintagyűjtés a part menti horgászállásokon és a bokorfúzek között történt. Kisvízfolyások Vidratáplálkozás vizsgálatot a Dráva régió kisvízfolyásai közül öt szakaszon, így a Dombó-csatorna két szakaszán (Gyékényesnél és Berzencénél), a Babócsai Rinyán (Babócsánál), a Barcs-Komiósdi Rinyán (Barcs-Drávaszentesnél) és a Korcsinán (Lakócsánál), továbbá a Balaton vízgyűjtő területén található Tetves patakon (V6 Látrány) végeztük (131. ábra). Mindegyik kisvízfolyásra jellemző, hogy partján nincs mesterséges partvédelem (kövezés, betonozás), a mintavételi helyszíneken a partvonalukat alapvetően gyér füves növényzet, illetve változó szélességű nádas-sásos szegély övezi. Bár esetenként érintkeznek, vagy közel helyezkednek el más, potenciális zsákmány fajok számára alkalmas élőhelyekkel, de környezetükben a mezőgazdasági területek dominálnak. A vizsgált vízfolyás szakaszoktól számolva a legközelebbi állóvizek (mint halban gazdagabb terű-