Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.3. Alkalmazott módszerek

131. ábra: A vizsgált területek földrajzi elhelyezkedése Jelmagyarázat: Dráva szakaszok: Dl - Ortilos, D2 - Bélavár, D3 - Vízvár Holtágak: Hl - Bélavár, H2 Babócsa, H3 - Barcs, Kisvízfolyások: VI - Gyékényes, V2 - Berzence, V3 - Babócsa, V4 - Drávaszentes, V5 - Lakócsa, Lápok: Ll - Baláta-tó, L2 - Darány, L3 - Fehérvíz, L4 - Lankóci erdő Halastavak: TI - Boronka-m. TK, T2 - Fonó Tavak: T3 - Somogyudvarhely, T4 - Barcs-Középrigóc. UTM háló, osztása 10 x 10 km. (Sterna albifrons) is előfordul. A folyó egyik ritkasága a drávai tegzes (Platyphylax frauenfeldí) amely az egész Földön kizárólag a Drávában él. Bélavárnál és Vízvárnál az uralkodó fehér fűz és fekete nyár {Populus nigra), vénic szillel (Ulmus laevis) és az Alpokból származó ritka hamvas égerrel (Alnus incana) társul. Az áradások miatt rendkívül dús aljnövényzet alakult ki. Helyenként a téli zsurló (Equisetum hiemale), vagy a ligeterdők tisztásain, utak mentén a magasszárú kocsord (Peucedanum verticillare) is előfordul. A folyó közvetítésével terjed az adventiv aranyvessző (Solidago gigantea), a bíbor nenyúljhozzám (Impatiens parviflora) és a süntök (Echinocystis lobata). Ezek mellett a nagy csalán (Urtica dioica) teszi nehezen megközelíthetővé a vízpartot. A mellékágakban manduláié vei ü bokorfuzesek (Polygono hydropiperi-Salicetum triandrae), fekete nyár ligetek (Carduo crispi-Populetum nigrae), füzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) és a fehér nyár ligetek (Senecioni sarracenici-Populetum albae) jellemzőek. Őrtilosnál a folyó külső ívén, a partvonalat kikövezték. A partoldal mindegyik mintavételi területen a vidra kiszállása szempontjából meredek és magas. A vidraürülékek gyűjtése az őrtilosi vasútállomástól (Szent Mihály-hegy) kiindulva, a Mura menti