Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.1. A vidra zsákmányszerző viselkedése, vizsgálati módszerek

halak inkább éjszaka aktívak, a nappalt pihenéssel" töltik, ezért ekkor könnyebben elejthető zsákmányul szolgálnak a vidrának. A megfigyeléses módszer legfőbb korlátjai, hogy kizárólag nyílt területen és leginkább csak nappal végezhető. A vidra azonban többnyire dús vegetációjú helyeken (elsősorban a zavarás és az üldözés miatt), legtöbbször éjjel jár táplálék után (nokturnális), ezért a fenti módszer a legtöbb élőhelyen, így hazánkban is csak eseti lehet. Ujabban hő-, vagy infravörös érzékelővel ellátott automata rendszerű, terepi kitelepítésre alkalmas fényképezőgépeket, filmfelvevőket (ún. fotócsapdákat) használhatunk a kutatói gyakorlatban (pl. BEIER és TÖLGYESI 1993, MADSEN 1996, GROGAN et al. 2001, LEANIZ et al. 2006). Ezzel, az inkább csak kiegészítő lehetőséggel a megfigyelés sokkal korlátozottabb, de dokumentációs célra jól alkalmazható. Az automata képrögzítő eszközöket például út alatti átjárók, müfészkek, váltók használatának ellenőrzésére használhatjuk, de további érdekes információkat is nyerhetünk a rejtett életmódú ragadozók viselkedési szokásairól (részletesebben LANSZKI 2007). A kézből nevelt, vagy fogságban tartott egyedekkel fontos hiánypótló ismeretek nyerhetők. Éppen fogságban tartott vidrák táplálkozásának részletes vizsgálata alapján hívták fel a figyelmet a táplálék-összetétel vizsgálat során az egyes táplálékelemek fontosságának megítélésekor elkövetett alá- és felülbecslés problémájára (CARSS 1995, CARSS és PARKINSON 1996). Nevezett kutatók vizsgálták például, hogy az egyes táplálékelemek maradványai mennyi ideig ürülnek a vidra emésztőrendszeréből. Azt tapasztalták, hogy a legtöbb táplálék maradványa egy napon belül távozik, ezzel szemben egyes halfajok, így a sügér fésűs pikkelyei akár tíz napon át is előkerülhetnek az ürülékekből, ami a gyakorisági számításokban az előfordulásuk túlbecslését eredményezi. Zárttéri körülmények között tartott vidrák haltáplálék-preferenciáját vizsgálva ERJLINGE (1968) megállapította, hogy a prédaválasztás nagyban függ a halkészlettől és a halak megfoghatóságától. A fogságban tartott vidrák például preferálták a bodorkát, a sügért és a csukát, előnyben részesítették a mozgó prédát a mozdulatlannal (pl. békákkal, rákokkal) szemben. A táplálékszerző viselkedés fejlődését vadon élő és zárttérben nevelt vidrákon tanulmányozták (pl. POLOTTI et al. 1995). Azt tapasztalták, hogy életkortól függően különbözik a táplálékszerzési rátermettség és a táplálék-összetétel. A fiatalok először 4-5 hónapos korukban próbálkoznak zsákmányszerzéssel, de csak hosszú tanulási folyamat után, kb. egy évesen válnak teljesen önálló vadásszá. A tanulási folyamat részeként, a kölykök megfigyelik az anyjuk vadászatát. Továbbá az anya a kölykök számára élö halat visz a sekély vízbe, amelynek zsákmányul ejtésébe a kölykök játékosan bekapcsolódnak. A közös vadászatok során pedig a vadászhelyek „térképét" is memorizálják. Európa nagy részén, így hazánkban is főleg közvetett jelek alapján nyerhetünk bővebb információt a vidra táplálék-összetételéről és táplálkozási szokásairól. Ezért a táplálkozás tanulmányozására praktikus okok miatt az emésztés (illetve zsákmányul ejtés) utáni minták elemzésére alapozott módszereket szokás alkalmazni. A vidra táplálék-összetételének és táplálkozási szokásainak vizsgálatára leggyakrabban a hullaték /ürülék/ elemzés, ritkábban a zsákmánymaradvány, vagy a gyomortartalom vizsgálat alkalmazható. Hullaték (ürülék) analízis A vidra táplálkozási kutatások legismertebb korai eredményei Sam Erlinge professzor nevéhez fűződnek. 0 az 1960-as évektől Svédországi tavakon és az azokat összekötő kisebb folyókon és patakokon élő vidrák táplálék összetételét hullaték alapján elemezte (ERLINGE 1967, 1968b). Természetes élőhelyeken végzett vidrás vizsgálatai a mai napig a legtöbbet idézettek a táplálkozástan terén.