Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Kevey Balázs-Csete Sándor: A horvátországi Drávaköz bükkállományai

Anyag és módszer A felméréseket a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola (BECKING 1957) hagyományos kvadrát-módszerével végeztük. A Pélmonostortól délre fekvő „Háli-erdő"-ben (Beli Manastir „Haljevo") három viszonylag nagyobb bükkállomány található, amelyekből összesen 19 felvételt készítettünk. A 20. felvétel Keskend erdejéből (Kozarac „Kozaraci-erdő" = „Ceminacka suma") származik, ahol csak egyetlen kicsiny bükk állományt találtunk. A cönológiai felvételek táblázatos összeállítását, valamint a statisztikai számításokat (karakterfajok csoportrészesedése és csoporttömege) a KEVEY HIRMANN (2002) féle „NS" számítógépes programcsomag segítségével végeztük. A számítások módszere KEVEY (1993, 1997b, 2006a) dolgozataiban megtalálható. A Drávaköz gyertyános-tölgyeseiről nemrég megjelent előzetes tanulmányunk (KEVEY CSETE 2008) a 2007. év nyarán készült cönológiai felvételeket tartalmazza. Mivel e felmérésekből hiányzik a - Fagetalia erdőknél igen fontos szerepet játszó - kora tavaszi aszpektus, ezért 2008. tavaszán ismét bejártuk a kvadrátokat, s a felvételeket kiegészítettük. A fajok esetében HORVÁTH F. et al. (1995), a társulásoknál pedig BORHIDI - KEVEY (1996), ill. Borhidi (2003), nómenklatúráját követjük. A cönológiai és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (OBERDORFER 1992, MUCINA et al. 1993, BORHIDI 2003, KEVEY 2006a) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A fajok szüntaxonómiai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtunk, de figyelembe vettük az újabb kutatási eredményeket is (vö. BORHIDI 1993, 1995, HORVÁTH F. et al. 1995, KEVEY 2006a). A kutatások története A Drávaköz növényvilágát a flórakutatás kezdete óta többen is kutatták (MARSIGIJ 1726, Kitaibel in GOMBOCZ - HORVÁT 1938-1939, NENDTVICH 1855, Nendtvich in HORVÁT 1942a, KNAPP 1866, SIMONKAI 1873, TUZSON 1914, 1927, 1929, BOROS 1922). E botanikusok azonban elkerülték a pélmonostori (Beli Manastir) és keskendi (Kozarac) erdőket, ahonnan az első adatokat HORVÁT A. O. (1942b) közölte. A bükk (Fagus sylvatica) drávaközi előfordulására is ő hívta fel a figyelmet az alábbi módon: „1914 előtt a pélmonostori erdőben is volt bükkös, de őshonos volta még megerősítésre szoruV\ A szerző feltehetően tarvágásra, vagy egy téves információra alapozhatta fenti „múlt idejű" kijelentését. E bükk előfordulásokat ugyanis RAUS (1971) igazolta, sőt a helybeli erdész (Tóth László) és vadőr (Tirk István) útmutatásával jelenlegi állományaikat mi is felkerestük. Növényföldrajzi és termőhelyi viszonyok A Dráva balparti síkság baranyai szakasza túlnyomórészt a zárt tölgyes zónában foglal helyet (Dravense flórajárás), a keleti részét képező Harkány-Nagynyárádi-sík azonban már az erdőssztyep zónába sorolható. A két zóna határvonala egyben flórahatárt is képez. Ennek értelmében a Dráva-sík egy nyugati Dravense és egy keleti Titelicum flórajárásra osztható. Utóbbi Magyarország határán túl, Horvátország északkeleti síkságain (Drávaköz, Száva-sík keleti része) tovább folytatódik. Az erdőssztyep klíma mellett e síkság éghajlatára jellemző a kétcsúcsú csapadékgörbe is (vö. BORHIDI 1961, RAUS 1975, RAUS et al. 1985), amely határozott szubmediterrán jelleg. Elsősorban ezzel magyarázható az, hogy e tájon több szubmediterrán flóraelem is megjelenik (Asperula taurina, Carex strigosa, Carpesium ahrotanoides, Helleborus odorus, Lonicera caprifolium, Ruscus aculeatus, Scutellaria altissima, Tamus communis, Tilia tomentosa).