Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)
Pinke Gyula - Pál Róbert: Somogy szántóföldi gyomvegetációja - Arable weed vegetation of Somogy region
PINKE GY. & PÁL Я.: SOMOGY SZÁNTÓFÖLDI GYOM VEGETÁCIÓJA 71 Chenopodio-Oxalidetum fontanae Siss 1950 n. inv. Müller et Oberd. in Oberd. 1983 A Chenopodio-Oxalidetum a Belső-Somogyban tulajdonképpen az AphanoMatricarietum termőhelyén kialakuló tipikus tarló asszociáció (9. ábra). Karakterisztikus fajok: Oxalis dillenii, Oxalis stricta, Chenopodium polyspermum, Ly thrum hyssopifolia, Centaurium pulchellum. A termőhelyek átlagos pH-értéke: 5,7 /H 2 0/, 4,6 /KCl/. Domináns és konstans kísérők: Anagallis arvensis, Setaria pumila, Echinochloa crusgalli, Plantago major, Polygonum aviculare, Persicaria maculosa, Gypsophila muralis, Tripleurospermum inodorum, Viola arvensis, Capsella bursa-pastoris, Ambrosia artemisiifolia. A társulás szünfenológiai optimuma általában augusztus végétől október végéig tart. Ennek a vegetációtípusnak hazánkban a Nyugat-Magyarországi peremvidék területén vannak a legszebben kifejlődött állományai (PINKE 2007). A belső-somogyi felvételek kevésbé tipikusak és fajkészletük is szegényesebb. Echinochloo-Setarietum pumilae Felföldy 1942 corr. Mucina 1993 Az egész vizsgált területen elterjedt kapás gyomasszociáció. Az ugyanazon termőhelyeken fellépő tarlóasszociációktól fiziognómiájában és életritmusában (kapálások) különbözik. Diagnosztikus fajkombináció: Chenopodium album, Echinochloa crus-galli, Setaria pumila, Ambrosia artemisiifolia, Amaranthus chlorostachys, Galinsoga parviflora, Convolvulus arvensis, Stellaria media. A Camelino-Anthemidetum és az AphanoMatricarietum termőhelyén, tehát a Külső- és Belső-Somogy területén egyaránt ez az uralkodó kapás gyomasszociáció. Digitario-Setarietum pumilae Felföldy 1942 corr. Borhidi 1996 Homoki kapáskultúrákban fordul elő, fajokban szegény vegetációtípus. Karakterfajok a Digitaria sanguinalis és a Portulaca oleracea. A társulás a fiziognómiáját a tömegesen fellépő Digitaria sanguinalis-tó\ kölcsönzi. Ez a faj a középső szintben olykor tisztán, máskor inkább egy felsőbb szintet elfoglaló Echinochloo-Setarietum diagnosztikus növényeivel keveredve uralkodik. A két társulás között éles határt vonni a fajösszetétel alapján nem lehetséges, csupán a dominanciaviszonyok alapján dönthettünk az egyes felvételek besorolásáról. Trifolium arvense-Ambrosia artemisiifolia-társulás A Belső-Somogy savanyú homokján előforduló tarlószövetkezet. A társulás felső szintjét sűrű Ambrosia artemisiifolia állomány uralja, ami alatt a középső szintet többnyire lazán átszövi a Trifolium arvense. Ez a társulás a Kisalföld savanyú homokján is fellelhető (PINKE 2000). Megjegyzendő, hogy az Ambrosia artemisiifolia szinte már minden hazai szántóföldi gyomtársulásban domináns fajként viselkedik. A más talajtípusokon tömegesen fellépő Ambrosia artemisiifolia állományok nem ugyanezt a vegetációtípust jelentik! Itt viszont a tarlóasszociáció a parlagfű inváziót megelőző formájában már nem is létezik. Összegzés és következtetések Somogy területén a következő vegetációtípusok leírására került sor: Nyári aszpektusban bázikus-meszes vályogos talajon a Camelino-Anthemidetum typicum, savanyú homokon a Spergulo-Anthemidetum, savanyú vályog- és agyagtalajokon pedig az AphanoMatricarietum a jellemző kalászos gyomasszociáció. A Camelino-Anthemidetum kontinentális, délkelet-európai jellegű és a Külső-Somogy területén tenyészik, míg a
