Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)

Pinke Gyula - Pál Róbert: Somogy szántóföldi gyomvegetációja - Arable weed vegetation of Somogy region

72 NATURA SOMOGYIENSIS Spergulo-Anthemidetum és az Aphano-Matricarietum állományaiban számos atlantikus elem található és a Belsö-Somogyban terjedtek el. Az Aphano-Matricarietum kifejezetten szubatlantikus gyomtársulás a Spergulo-Anthemidetum karakterfajait tekintve pedig egy érdekes összlete a pontusi-pannon és az atlantikus elterjedésű elemeknek. A Camelino-Anthemidetum-ot őszi aszpektusban a tarlókon a Stachyo-Setarietum váltja fel, az Aphano-Matricarietum termőhelyén a Chenopodio-Oxalidetum, míg a SperguloAnthemidetum után a Trifolium arvense-Ambrosia artemisiifolia-társulás a jellemző tarlószövetkezet. A kapáskultúrákban az egész vizsgált területen, bár sokszor csak nagyon elszegényedett formában az Echinochloo-Setarietum terjedt el, ezt homokon gyakran a Digitario-Setarietum váltja fel. Somogyban a természetközeli vegetációhoz hasonlóan a gyomnövényzet is "vadregényesnek" mondható. Ez legfőképpen a Belső-Somogy szubatlantikus-szubmediterrán éghajlatának és savanyú homoktalajának köszönhető. Az edafikus és klimatikus feltételek sajátos egybeesése révén az atlanti-mediterrán gyomnövényeinknek itt található a hazai elterjedési centruma (PINKE et al. 2005), és ezek az ökológiai feltételek a gyomtársulások kialakulásában is meghatározóak. A Külső-Somogy bázikus, löszös dombvidékeire ugyanakkor inkább kontinentális jellegű gyomnövényzet jellemző, így a két tájegység a szegetális gyomvegetáció tekintetében (kalászos vetésekben és tarlókon egyaránt) jól elkülönül. Mindezt kitűnően szemléltetik az egyes vegetációtípusok elterjedését bemutató térképek (5, 6, 7, 8, 9. ábrák). Erre a növényföldrajzi különbözőségre korábban a természetközeli vegetációt vizsgáló kutatók is felhívták a figyelmet (HORVÁT 1943, BORHIDI 1958). 10. ábra: Kukorica ekekapázása szamárral (Somogyszentpál, 2005). Bár ezek a képek archaikus benyomást keltenek az ekekapázás csak a 19. század elejétől jelent meg Magyarországon és a kapáskultúrákban meggyorsította a gyomirtást, a sorközök kitisztítását (SELMEZCZI 2001). Somogy vidékén a Dunántúl más tájaihoz képest viszonylag több hagyományos gazdálkodási motívum maradt fenn, beleértve a vadon termő gyógynövények gyűjtését is