Ábrahám Levente: Válogatott tanulmányok II. - Natura Somogyiensis 9. (Kaposvár, 2006)
Nagy Barna: A Mecsek Orthoptera faunájának jellegzetes vonásai - Characteristic features of the Orthoptera fauna of the Mecsek Mountain (S Hungary)
164 NATURA SOMOGYIENSIS mint a Mecsekből mutattuk ki (NAGY, 1958, NAGY A. & NAGY B. 2000). Jelenléte különösen kora tavasszal feltűnő, amikor a másik fejletten áttelelő Acrotylus insubricus sáskánkkal egyetemben mutatkozik - napos időben - a karsztbokor-erdő tisztásokon; ekkor a többi sáska még tojás-alakban a talajban hever. Az észak-balkáni, szárnyatlan Odontopodisma decipiens sáska számára az abiotikus/biotikus körülmények a Mecsekben viszonylag jelentős populáció-zárványok jelenlétét teszik lehetővé. Északabbra PILLICH (1914; Simontornya, Pezotettix mendax Fisch, név alatt) és SCHNEEBERG (1931, Dévény "Schmidti Fiber "név alatt) régebbi adatain kívül, az utóbbi évtizedek folyamán már csak néhány diszjunkt, gyenge, erősen lokalizált populációját találtuk meg (Szekszárd/Óriás-hegy, Kisszékely (Tolna m.), Tapolca/Szent-György-hegy; leg. Nagy В., eddig közöletlen adatok). Ezek a lokalitások egyben az area északi peremén lévő diszjunkt zárvány-populációkat képviselik. Hasonló zoogeográfiai értéket jelent a Palearktikumban ugyan kiterjedt areájú két faj is, amelyek azonban a Kárpát-medencében igen diszjunkt (Stenobothrus eurasius) és ezen felül ritka és kis, elszigetelt populációk alakjában (Poecilimon intermedins) ismeretesek. Utóbbi faj különleges voltát emeli, hogy - a Saga pedo-hoz hasonlóan - csak nőstény példányok kerültek elő, tehát parthenogenetikus szaporodású faj. Kapcsolat a környező tájakkal Az eddigi kutatások a környező tájak Orthoptera-faunájával való összehasonlítást egyrészt a Villányi-hegység (NAGY A. & NAGY B. 2000), másrészt a somogyi sík és halomvidék - ezen belől a látrányi homokpuszta - vonatkozásában teszik lehetővé (NAGY & SZÖVÉNYI 2001; NAGY et al. 2003). A Mecsektől még délebbre fekvő Villányi-hegység - amelynek csupán néhány csúcsa emelkedik valamivel 400 m fölé - korlátozottabb területi kiterjedésének is megfelelően, lényegesen kisebb faj számú Orthoptera-faunát képvisel, mégis a Mecsekkel való faunisztikai rokonság egyértelműen szoros. Ez első sorban néhány zoogeográfiailag jellegzetes faj (Isophya modesta, I. modestior, I. camptoxypha, Poecilimon fussii, Sagapedo, Odontopodisma decipiens, Aiolopus strepens) közös előfordulásában jelentkezik (NAGY A. & NAGY B. 2000). E-, ENy-felé, Külső-Somogy területén már eltűnnek ( pl. Aiolopus strepens), vagy megritkulnak (pl. Odontopodisma decipiens) a jellegzetes balkáni/szubmediterrán fajok, helyükbe viszont (homok-)pusztai elemek lépnek, illetve jutnak uralomra, mint pl. az Oedaleus decorus (Germar, 1826), Calliptamus barbarus (Costa, 1836), Myrmeleotettix antennatus (Fieber, 1853), Dociostaurus brevicollis (E versmann, 1848), Omocestus petraeus (Brisout de Barneville, 1856), etc. A Mecseket környező kis-tájak (Mecsek-alja, Baranyai-hegyhát, Geresdi-dombság, Baranyai-dombság, stb.) Orthoptera-faunája nem, vagy alig kutatott; így ebben a vonatkozásban még hozzávetőleges összehasonlításra sincs lehetőség. Természetvédelmi vonatkozások Az egyenesszárnyú rovarok között is elfogadható természeti érték-mérőnek tekinthetjük a védett státusban lévő fajok számát, még akkor is, ha a védett fajok között jelentős biogeográfiai különbségek vannak. A Magyarországon védett státusban lévő Orthoptera-fajok közül a Mecsekben 10 Orthoptera-faj (15,9%) előfordulását ismerjük, ami kiemelkedő ermészeti értéket képvisel és ez a természetvédelmi gyakorlat számára is hangsúlyos faladatot jelent. E tekin-
