Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

224 NATURA SOMOGYIENSIS 155. ábra: Aporophila lutulenta ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) sötétbarna, a hím csápja kétoldalian fésűs, a nőstényé fonalas. A csáptengely mindkét ivarnál barna. A fej- és torszőrzet egyöntetű, az elülső szárny alapszí­nével megegyező. Az elülső szárny kiszélesedő, a nőstényeké nyújtottabb, csúcsa mindkét ivarnál lekerekített. A kör- és a vesefolt finom vonallal körbe­rajzolt, a csapfolt mindig hiányzik. A vesefolt külső oldala vékony, fehéres kontúrú, alsó harmadában sötétebb folttal. A keresztvonalak kettősek, az alap­színnél egy árnyalattal sötétebb kitöltésűek; a belső karéjozott, a külső ívelt, fogazott. A hullámvonal igen halvány. A rojttő világos, a rojt sötétbarna. A nőstény alsó szárnya egyenletes barnás behintésű. A holdfolt és a keresztvo­nal mindkét ivarnál nagyon halványan látható. A fonák barnás behintésű fehéresszürke; a vesefolt, holdfolt és a külső keresztvonal árnyéka megtalálható (155. ábra). Viszonylag széles elterjedésű mediterrán faj, areájának pontos behatárolását - többek között ­taxonómiai problémák is nehezítik. Eldöntetlen kérdés, vajon egy polimorf holomediterrán fajról van szó, melynek egyazon helyen két eltérő megjelenésű alakja is lehet, vagy pedig két igen kö­zel rokon (egy atlanto-mediterrán és egy pontomediteiTán) faj honos Európában, melyek areája részben átfedő. A kérdés mikroszisztematikai elemzést igényei jelenlegi ismereteink alapján cél­szerűbb a lutulenta és a lueneburgensis taxonokat önálló fajokként kezelni. Ezesetben a lutulen­ta elterjedési súlypontja a Mediterráneum keleti medencéjére tevődik, egészen a Kaukázus észak­keleti lábánál fekvő sztyeppfoltokig terjed. A száraz, meleg gyepterületek és bokorerdők, homo­ki és sziki rétek, pusztafüves lejtők állata. Hazánkban szinte mindenütt előfordul, nagyobb egyed­számban a meleg, száraz, teljesen be nem erdősült területeken gyűjthető. A mesterséges fény vonzza, a csalétket csak ritkán keresi fel. Egyetlen nemzedéke augusztus végétől október köze­péig repül. Hernyója zöld, erős rózsaszín behintéssel. Hátvonala a negyedik szelvénytől induló, világos, benne szelvényenként egy sötét folttal. A fej és a nyakpajzs fűzöld. Hernyóként telel, jú­niusban bábozódik. Tápnövényei apró kétszikűek és félcserjék (pl. Myosotis, Stellaria, Holosteum, Rumex, Genista és Sarothamnus-fajok. (= electrica FABRICIUS, 1794; fuscus HAWORTH, 1803; consimilis STEPHENS, 1829; orthostigma STEPHENS, 1829; tripuncta FREYER, 1848; aterrima WARNECKE, 1936; filigramma HEYDEMANN, 1942; sodata KOVÁCS, 1951). Típus­lelőhely: Ausztria, Bécs környéke. -Sziki őszibagoly lutulenta ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775)

Next

/
Oldalképek
Tartalom