Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

224 NATURA SOMOGYIENSIS 155. ábra: Aporophila lutulenta ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) sötétbarna, a hím csápja kétoldalian fésűs, a nőstényé fonalas. A csáptengely mindkét ivarnál barna. A fej- és torszőrzet egyöntetű, az elülső szárny alapszínével megegyező. Az elülső szárny kiszélesedő, a nőstényeké nyújtottabb, csúcsa mindkét ivarnál lekerekített. A kör- és a vesefolt finom vonallal körberajzolt, a csapfolt mindig hiányzik. A vesefolt külső oldala vékony, fehéres kontúrú, alsó harmadában sötétebb folttal. A keresztvonalak kettősek, az alapszínnél egy árnyalattal sötétebb kitöltésűek; a belső karéjozott, a külső ívelt, fogazott. A hullámvonal igen halvány. A rojttő világos, a rojt sötétbarna. A nőstény alsó szárnya egyenletes barnás behintésű. A holdfolt és a keresztvonal mindkét ivarnál nagyon halványan látható. A fonák barnás behintésű fehéresszürke; a vesefolt, holdfolt és a külső keresztvonal árnyéka megtalálható (155. ábra). Viszonylag széles elterjedésű mediterrán faj, areájának pontos behatárolását - többek között taxonómiai problémák is nehezítik. Eldöntetlen kérdés, vajon egy polimorf holomediterrán fajról van szó, melynek egyazon helyen két eltérő megjelenésű alakja is lehet, vagy pedig két igen közel rokon (egy atlanto-mediterrán és egy pontomediteiTán) faj honos Európában, melyek areája részben átfedő. A kérdés mikroszisztematikai elemzést igényei jelenlegi ismereteink alapján célszerűbb a lutulenta és a lueneburgensis taxonokat önálló fajokként kezelni. Ezesetben a lutulenta elterjedési súlypontja a Mediterráneum keleti medencéjére tevődik, egészen a Kaukázus északkeleti lábánál fekvő sztyeppfoltokig terjed. A száraz, meleg gyepterületek és bokorerdők, homoki és sziki rétek, pusztafüves lejtők állata. Hazánkban szinte mindenütt előfordul, nagyobb egyedszámban a meleg, száraz, teljesen be nem erdősült területeken gyűjthető. A mesterséges fény vonzza, a csalétket csak ritkán keresi fel. Egyetlen nemzedéke augusztus végétől október közepéig repül. Hernyója zöld, erős rózsaszín behintéssel. Hátvonala a negyedik szelvénytől induló, világos, benne szelvényenként egy sötét folttal. A fej és a nyakpajzs fűzöld. Hernyóként telel, júniusban bábozódik. Tápnövényei apró kétszikűek és félcserjék (pl. Myosotis, Stellaria, Holosteum, Rumex, Genista és Sarothamnus-fajok. (= electrica FABRICIUS, 1794; fuscus HAWORTH, 1803; consimilis STEPHENS, 1829; orthostigma STEPHENS, 1829; tripuncta FREYER, 1848; aterrima WARNECKE, 1936; filigramma HEYDEMANN, 1942; sodata KOVÁCS, 1951). Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. -Sziki őszibagoly lutulenta ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775)