Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 225 156. ábra: Aporophila lueneburgensis (FREYER, 1848) 4 (3) Az elülső szárny igen sötét, fényes feketésbarna, igen éles rajzolattal, a szárnyforma nyújtottabb. A hím hátulsó szárnyán a keskeny szegélytér éles kontúr nélküli, szürkésbarna behintésű. A rajzolati elemek az előző fajhoz igen hasonlóak, a csapfolt azonban mindig élesen kirajzolt (156. ábra). Atlanto-mediterrán faj, az Ibériai-félszigettől Skandinávia délnyugati részéig terjed, a relative száraz, dús növényzetű rétek, hegyi sztyeppék, fény érek, homokos területek jellemző faja. Egyetlen nemzedéke augusztus végétől október közepéig repül, a mesterséges fényt kedveli. Apróbb kétszikűeken polifág, kis hernyóként telel, talajban bábozódik. Típuslelőhely: Németország, Lüneburger Heide. [lueneburgensis (FREYER, 1848)] 43. nem: Scotochrosta LEDERER, 1857 Nagytermetű, erős testű lepkék. Külső morfológiai bélyegeiben nagyrészt az előző nemmel megegyező, de a test erőteljesebb, a potroh szélesebb. Az elülső szárny jóval magasabb, a costa feltűnően domború és a külső szegély nem hullámos. Az ivarszervek felépítése erősen eltérő, a hímnél az uncus rövid, a tegumen magas, szögletes, a penicularis lebenyek redukálódtak. A fultura kicsípett csúcsú, rombuszalakú lemez, a vinculum hosszú, vaskos, V-alakú. A válva nyújtott, csúcsa felé fokozatosan keskenyedő, a cucullus kicsi, háromszögletű, a corona rövid. A harpe nagy, csúcsi része kiszélesedő, felfújt és legyezőszerűen redőzött; az ampulla erős, vastag, csúcsa karomszerűen kihúzott. A sacculus kicsi a clavus nagy, kerekített dudor. Az aedoeagus hengeres, a carina egy rövid, kitüremíthető, fogazott lemezzel, a vesica egy nagy, széles talpú, szögszerű terminális cornutussal ellátott. A nőstény tojócsöve viszonylag hosszú és erős, az ostium bursae lekerekített, szívalakú, a ductus bursae rövid, tölcséres, szklerotizált és bordázott. A cervix bursae kicsi, a corpus bursae igen hosszú és keskeny, csúcsi harmadának alsó részén igen erős bordák, a proximális harmadban hosszú, szalagszerű szignumok vannak. A monotipikus nem a Mediterráneum északi felében és Kis-Ázsiában terjedt el, egyetlen faja Magyarországon is megtalálható.