Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 221 keresztvonalak kettősek, sárgásszürke kitöltésűek, a belső gyengén hullámos, a külső ívelt, enyhén fogazott, a tövi keresztvonal csak esetenként látható. A hullámvonal zegzugos, világos, általában a szegélytér belső oldalának sötétebb színezete rajzolja ki. A rojttő világos, belső oldalán az érközökben kísérő fekete pontsorral. A rojt sárgásszürke, sötétebb középvonallal. A nőstény hátulsó szárnya sötétszürke, az erek sötéten fedettek. A holdfolt mindig megtalálható. A rojttő sötét, a rojt fehéressárga, a nősténynél sötét tővonallal. A fonák szürkésfehér, változó erősségű barnásszürke behintéssel. A vesefolt és a holdfolt árnyéka mindig kirajzolódik (152. ábra). Euroszibériai faj, a nem legnagyobb areájú tagja, Délnyugat-Európától kelet felé egészen Közép-Szibériáig, északon Skandináviáig terjed. A mérsékeltövi lomberdőzóna jellemző állata, elegyes tölgyesekben, nyíltabb hegyi erdőkben általánosan elterjedt; helyenként gyakori, bár sehol sem tömeges. Egyetlen nemzedéke augusztus végétől október végéig repül, a mesterséges fényt és a csalétket is kedveli. A fiatal hernyó zöld, sárgás szelvényhatárokkal, felőve barnászöld, változó erősségű szürke behintéssel. Hátvonala és mellékhátvonal barna, oldalvonala fehéresszürke. Légzőnyílásai fehérek, fekete keretűek. Nyakpajzsa félköralakú, sárgásbarna, vé152. ábra: Ammoconia caecimacula ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) копу fehéres mintázattal. Feje sárgásbarna. Földben bábozódik. Peteként telel. Polifág, tápnövényei különféle lágyszárú egyszikűek és kétszikűek (pl. Rumex, Silène, Taraxacum, Reseda, Stellaria, Galium, Onobrychis, Digitalis, Viscaria fajok). Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke (= millegrana ESPER, 1790; respersa BRAHM, 1791). -Szürke őszibagoly caecimacula ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) 2 (1) Az elülső szárny alapszíne fehéresszürke, a hím hátulsó szárnya tiszta fehér. A lábak szürkésbarnák. A rajzolati elemek az előző fajéhoz igen hasonlóak, de az elülső szárnyon a foltok nincsenek határozott vonallal körberajzolva és a mintázati elemek is sokkal jobban az alapszínbe olvadóak (153. ábra).