Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)
222 NATURA SOMOGYIENSIS 153. ábra: Ammoconia senex (GEYER, [1828]) Holomediterrán-kisázsiai faj, a Földközi-tenger medencéjében szélesen elterjedt, de északabbra csak az atlantikus vidékek néhány kisebb, mediterrán jellegű sziklás refugiumában fordul elő; Magyarországon eddig még nem találták. Igen változékony, földrajzi alfajképzésre hajlamos faj, több szigetendemizmusa is ismert. A száraz, meleg, köves és sziklás élőhelyeket kedveli, sziklás erdőkben, bozótosokban, mediterrán bokorerdőkben igen gyakori is lehet. Egynemzedékes, szeptember elejétől november közepéig repül, a mesterséges fény és a csalétek is vonzza. Hernyója világos zöldesszürke, hátközépen vöröses behintéssel, hátvonala az alapszínnél fehéresebb, két oldalán sötéttel határolt. Oldalvonala vékony, tiszta fehér, élesen elválasztja a sötétebb háti színezetet a hasoldal fehéreszöldjétől. A légzőnyílások kicsik, vörösesek. Feje nagyon világos sárgásbarna. Peteként telel. Polifág, fő tápnövényei Taraxacum és Plantago fajok. Típuslelőhely: Horvátország, Fiume (= Rijeka). [senex (GEYER, [1828])] 42. nem: Aporophila GUENÉE, 1841 Közepes és viszonylag nagytermetű lepkék. Az elülső szárny keskeny és hosszú, kihegyesedő csúcsú, a hátulsó szárny lekerekített. A hím fogókészülékének felépítése a két alnemben eléggé eltérő: a szűkebb értelemben \ r ett Aporophila fajoknál a cucullus rövid nyakkal kapcsolódik a válva proximális részéhez, csúcsa és külső szöglete lekerekített; a harpe lapított, keskeny léc, az ampulla egészen apró, a costa nyúlványa nagy, lapos és hajlott, ráncos felszínű, kiszélesedő csúcsú. A másik alnem {Phylapora BERIO, 1981) fajainál a válva disztális vége erősen szögletes, a cucullus hegyes, külső szögletén hegyes nyúlvány ered; a harpe keskeny és hosszú, a costa nyúlványa karcsú, kampószerűen visszahajló, az ampulla kicsi és vékony, pálcikaszerű. A nőstény tojócsöve viszonylag rövid és széles, gyengén kitinizált. Az ostium bursae trapézalakú, két erősebb kitinléccel, a ductus bursae igen rövid, bordázott. A cervix bursae nagy, korongszerű, vagy szögletes, redőzött és kocsonyás bevonatú, a corpus bursae elliptikus, szalagszerű szignumokkal. A Palearktikum nyugati részében elterjedt, kis faj számú nemet a Kárpát-medencében öt faj képviseli, közülük Magyarországon eddig csak egyet találtak. A nem fajai a Mediterráneumban és Kis-Ázsiában terjedtek el, keleti áreahatáruk Irakban és Irán nyugati vidékein van. Arboreális fajok, bár kedvelik a nyíltabb fás biotó-
