Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 217 sai feketék. Nyakpajzsa barna, feje sötétbarna, az őket elválasztó szelvényhatáron húsvörös nyakszalagot találunk. Általában peteként, ritkán kis hernyóként telel. Tápnövényei: Quercus, Berberis és Prunus fajok. Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. -Madársóskabagoly acetosellae ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) 39. nem: Brachylomia HAMPSON, 1906 Kis- és közepes termetű lepkék. A fej kicsi, a szemek nagyok és gömbölyűek, a homlok sima. A nyelv jól fejlett, az ajaktapogató egyenes és rövid; a hím csápja fésűs, a nőstényé fonalas. A gallér és a válltakarók szélesek, jól elkülönültek, az elő- és az utótoron egy-egy nagy pamacs van. A potroh viszonylag hosszú, az első szelvényeken háti pamacsok, a légnyílások mentén rojtszerű szőrzet van. A lábszárak dúsan szőrözöttek. Az elülső szárny eléggé hosszú és keskeny, a csúcs hegyes; a hátulsó szárny kicsi, többé-kevésbé kerekített, külső szegélye rendszerint szögletes. A hímivarszervben az uncus rövid és széles, lapított, a tegumen keskeny és magas. A fultura inferior pajzsszerű, esetenként tövisekből álló csúcsi függelékpárt visel. A vinculum rövid és erős. A válva keskeny és hosszú, csúcsa felé elkeskenyedő; a costa középtájt erősen kidudorodó, esetleg kisebb fogat is viselhet. A cucullus nyújtott, a corona változó erősségű, egyes fajoknál néhány sörtére redukálódott, másutt további erős, sörteszerű szőrök is társulnak hozzá. A sacculus rövid, a clavus csökevényes; a harpe vagy rövid, vaskos, kúpszerű és hegyes csúcsú, vagy hosszú és némiképp S-alakú, csúcsán kiszélesedő fejecskével. Az aedoeagus hengeres, a carina két erősebb, kitüremíthető léccel. A vesica rövid, csőszerű, végső részén egy nagyobb kéve erőteljes tövissel és kitinbordákkal, valamint egy oldalra álló, hoszszabb, hártyás diverticulummal. A nőstény tojócsöve hosszú és erőteljes, vége a potrohból rendszerint kilógó. Az ostium széles, egy ívelt kitinlemezzel merevített, a ductus bursae lapított, oldalsó szélei peremszerűen visszahajlóak és erősen szklerotizáltak. A bursa copulatrixban a cervix bursae vagy kicsi és hártyás, esetleg egy kisebb szklerotizált mezővel vagy nagy és erősebb falú; a corpus bursae tojásdad, szignumokat nem visel. Aholarktikus nembe mintegy tucatnyi, főként Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában elterjedt faj tartozik; Európában mindössze két faj képviseli, közülük egy Magyarországon is honos. A nyíltabb erdős területek - a zonális erdőssztyepp nedvesebb északi területei, domb- és hegyvidéki humid erdőszegélyek, patak- és folyóvölgyek - lakói, Dél-Európában mindenütt a magashegységek felső erdőzónájában illetve a szubalpin régiókban találhatóak. Egynemzedékes nyári-nyárvégi állatok, peteként telelnek, a fiatal hernyók főként fűzfélék barkáiban fejlődnek. - - A fej és a tor hamuszürke vagy barnásszürke, a tapogató csúcsa, a homlokszegély, a gallér csíkja és a válltakarók szegélye sötétbarna. A potroh szürke, oldalsó szegélye és a has pirosasbarna szőrökkel borított; a háti pamacssor meglévő elemei picik, feketések, a farpamacs szürke. Az elülső szárny keskeny és nyújtott, csúcsa hegyes, külső szegélye erősen ívelt és szögletesen metszett. Alapszíne világos hamuszürke, változó erősségű barnás és sötétszürke behintéssel (egyes példányok egészen barnásak és a szárny belső fele a tőtől a külső keresztvonalig terjedően erősen elsötétült). A bagolyrajzolat teljes, bár egyes elemei olykor kevéssé élesek. A keresztvonalak kettősek, sötétszürkék és világos kitöltésűek, a tővonal rövid, de éles, szembeszökő feketés csíkocska. A körfolt és a vesefolt kerete feketés, fehérrel kontúrozott, előbbi kitöltése szürkésbarna, míg az utóbbi rendszerint fehéres, ez a szárny legvilágosabb része. A csapfolt finom fekete keretű, lapított és hosszú, rendszerint összeköti a két keresztvonalat, annál is inkább, mert a külső keresztvonal belső oldalán a csapfolt magasságában kisebb feketés folt található. A hullámvonal elmosódó, kissé zegzugos, fehéres paszta, belső oldalán barnás nyílfoltocskák, kívül gyakorta sötétebb árnyék kísérik. A rojttő fekete, a rojt szürke, fehéren