Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

218 NATURA SOMOGYIENSIS 150. ábra: Brachylomia viminalis (FABRICIUS, 1777) foltozott. A hátulsó szárny barnásszürkével erősen fedett, a szegélytér kissé sötétebb barna. A keresztvonal és a holdfolt nem vagy csak igen halványan látható; a rojttő sötétbarna, a rojt sárgásfehér, némi barna pikkelyekkel. A fonák fehéres, némi szürkés és pirosasbarna behintéssel, a holdfoltok élesek, a keresztvonalak halványabban, elmosódottabban kirajzoltak. 28-35 mm (150. ábra). Euroszibériai faj, Mandzsúriától Szibérián át Észak- és Nyugat-Európáig terjedt el; míg észak felé a szubarktikus területekig hatol, addig délen areája felszakadozik és a mediterrán félszigetek északi hegyláncaira, illetve a Balkán középső, magasabb vonulataira korlátozódik. Elterjedése déli határait kelet felé a Pontusi-hegység és a Kaukázus jelenti. Hazánkban a középhegység és a nyugat-dunántúli dombvidék hűvösebb klímájú patakvölgyeiben általánosan előfordul, a síkvidékeken csak nagyobb vízfolyások mentén, illetve láp- és mocsárerdőkben találták meg. A mesterséges fény vonzza, alkalmanként a csalétken is megjelenik; sehol sem gyakori. Egynemzedékes faj, június közepétől augusztus végéig repül. Peteként telel, a hernyó a tápnövény ágainak csúcsain, összehúzott levelek között él és táplálkozik. Tápnövényei Salix fajok. Típuslelőhely: Németország (= stricto. ESPER, [1789]; saliceti BORKHAUSEN, 1792; scripta HÜBNER, [1803]).-Kis füzbagoly viminalis (FABRICIUS, 1777) 40. nem: Antitype HÜBNER, 1821 Közepes termetű, nyújtott szárnyú lepkék. A fej viszonylag nagy, a szemek nagyok. Az ajaktapogató rövid, a nyelv jól fejlett. A hím csápja finoman pillás, a nőstényé fonalas. A homlok sima, erősen szőrös, a gallér széles, a válltakarók jól elkülönülőek; az előés utótori pamacsok nagyok. A potroh hosszú, rásimuló pikkelyszőrökkel fedett, a háti pamacsok kicsik. Az elülső szárny keskeny és hegyes, a külső szegély kissé hullámos; a hátulsó szárny jóval kisebb és kerekded. A hím párzószervében az uncus igen rövid, lágy, a tegumen karcsú, a penicularis lebenyek kicsik. A fultura magas, felfelé keskenyedő téglalap alakú, a vinculum erős és széles. A válva nyújtott és keskeny, kissé ívelt, a cucullus háromszögletű, dúsan sörtézett, csúcsnyúlványa hegyes; a corona hiányzik. A sacculus erőteljes, a clavus nagy, tövises dudor. A harpe csak lécszerű bázisával képviselt, az ampulla nagy, lapított, mutatóujj szerű, csúcsi része olykor kiszélesedő. Az