Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)
RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 209 igen keskeny és hosszú, a cucullus kicsi, a corona rövid. A harpe nagy, erős és ívelt, csúcsi része karomszerű; az ampulla hiányzik. Az aedoeagus vékonyfalú cső, a vesica egyetlen vastag, rövid cornutussal. a nőstény tojócsöve rövid és gyenge, az ostium bursae hártyás, a ductus bursae rövid, részben szklerotizált. A cervix bursae kicsi, a corpus bursae hosszúkás, proximális harmada kiszélesedő és egy bordázott, szklerotizált mezőt hordoz. A hím csápja gyengén fogazott, a nőstényé fonalas. Az ajaktapogató, a fejszőrzet és a gallér barnáslila, a válltakarók világos narancssárgák, az elő- és utótori pamacs sötétvégű. A potroh sárgásszürke, a lábak sárgás árnyalatú barnásvörösek. Az elülső szárny alapszíne változó tónusú narancssárga, a mintázat lilásbarna. A vesefolt és a körfolt homályos keretű, a vesefolt alsó harmadában egy sötét foltot találunk. A belső keresztvonal foltokra szakadozott, esetenként hiányozhat is, a külső fogazott, enyhén ívelt lefutású. A mintázat meghatározó eleme az a sötét, lilásbarna paszta, amit belülről a középső középvonal (árnyékvonal) határol, külső szegélye pedig a hullámvonal és a külső keresztvonal között húzódik. Ugyanilyen színezetű foltot találunk a belső keresztvonal kezdeténél is. A hullámvonal enyhén ívelt, foltokra szakadozott. A külső szegély narancssárga, a rojttő belső oldalán erős, sötétebb foltsorral. A rojt lilásbarna. A hátulsó szárny sárgásfehér, a középtér csak egészen halványan besötétedő, a holdfolt és a keresztvonal gyengén kirajzolt. A rojt sárgásfehér, néha lilás behintésű. A fonák sárgásfehér, az elülső szárny éle és a szegélyterek liláspiros behintésűek, a holdfolt és a külső keresztvonal jól megfigyelhető (143. ábra). Euroszibériai faj, Nyugat-Európától Japánig egy széles sávban terjedt el, a kifejezetten északi és déli területekről nagyrészt hiányzik. Európában a hűvös, nedves síkvidéki lápokban és füzesekben, hegyvidéki patakvölgyekben és fellápokban található, Szibériában és a Távol-Keleten a humid lomberdők illetve az erdőssztyepp tipikus állata. Egyetlen nemzedéke már augusztus közepén megjelenik, de rajzásmaximuma október elejére esik és kései példányai olykor még november elején is megtalálhatóak. A mesterséges fény és a csalétek is vonzza, bár utóbbi jóval kevésbé hatásos gyűjtőmódszere. Hernyója barnásszürke, nagyon finom barna, piros és sárga pontokkal behintve. Ezeknek a pontoknak az összesűrűsödéséből áll össze a sötétebb hát- és oldal143. ábra: Xanthia togata (ESPER, 1788)
