Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

RONKAY G. & RONKAY L.: CSUKLYÁS-, SZEGFŰ-, ÉS FÖLDIBAGLYOK 209 igen keskeny és hosszú, a cucullus kicsi, a corona rövid. A harpe nagy, erős és ívelt, csú­csi része karomszerű; az ampulla hiányzik. Az aedoeagus vékonyfalú cső, a vesica egyetlen vastag, rövid cornutussal. a nőstény tojócsöve rövid és gyenge, az ostium bur­sae hártyás, a ductus bursae rövid, részben szklerotizált. A cervix bursae kicsi, a corpus bursae hosszúkás, proximális harmada kiszélesedő és egy bordázott, szklerotizált mezőt hordoz. A hím csápja gyengén fogazott, a nőstényé fonalas. Az ajaktapogató, a fej­szőrzet és a gallér barnáslila, a válltakarók világos narancssárgák, az elő- és utótori pamacs sötétvégű. A potroh sárgásszürke, a lábak sárgás árnyalatú bar­násvörösek. Az elülső szárny alapszíne változó tónusú narancssárga, a mintá­zat lilásbarna. A vesefolt és a körfolt homályos keretű, a vesefolt alsó harma­dában egy sötét foltot találunk. A belső keresztvonal foltokra szakadozott, esetenként hiányozhat is, a külső fogazott, enyhén ívelt lefutású. A mintázat meghatározó eleme az a sötét, lilásbarna paszta, amit belülről a középső kö­zépvonal (árnyékvonal) határol, külső szegélye pedig a hullámvonal és a kül­ső keresztvonal között húzódik. Ugyanilyen színezetű foltot találunk a belső keresztvonal kezdeténél is. A hullámvonal enyhén ívelt, foltokra szakadozott. A külső szegély narancssárga, a rojttő belső oldalán erős, sötétebb foltsorral. A rojt lilásbarna. A hátulsó szárny sárgásfehér, a középtér csak egészen halvá­nyan besötétedő, a holdfolt és a keresztvonal gyengén kirajzolt. A rojt sárgás­fehér, néha lilás behintésű. A fonák sárgásfehér, az elülső szárny éle és a sze­gélyterek liláspiros behintésűek, a holdfolt és a külső keresztvonal jól megfi­gyelhető (143. ábra). Euroszibériai faj, Nyugat-Európától Japánig egy széles sávban terjedt el, a kifejezetten észa­ki és déli területekről nagyrészt hiányzik. Európában a hűvös, nedves síkvidéki lápokban és fü­zesekben, hegyvidéki patakvölgyekben és fellápokban található, Szibériában és a Távol-Keleten a humid lomberdők illetve az erdőssztyepp tipikus állata. Egyetlen nemzedéke már augusztus kö­zepén megjelenik, de rajzásmaximuma október elejére esik és kései példányai olykor még no­vember elején is megtalálhatóak. A mesterséges fény és a csalétek is vonzza, bár utóbbi jóval ke­vésbé hatásos gyűjtőmódszere. Hernyója barnásszürke, nagyon finom barna, piros és sárga pon­tokkal behintve. Ezeknek a pontoknak az összesűrűsödéséből áll össze a sötétebb hát- és oldal­143. ábra: Xanthia togata (ESPER, 1788)

Next

/
Oldalképek
Tartalom