Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

210 NATURA SOMOGYIENSIS vonal. A légzőnyílások feketék, a hasoldal világos vörösesszürke. A nyakpajzs a fejnél sötétebb barna. Peteként telel. Tápnövényei Salix és Populus fajok. Típuslelőhely: Németország, Lipcse (= lutea STRÖM, 1783; flavago FABRICIUS, 1787; ochreago BORKHAUSEN, 1792; rubago DONOVAN, 1801; silago HÜBNER, [1803]). -Lilamintás őszibagoly togata (ESPER, 1788) 2. alnem: Cirrhia HÜBNER, [1821] Az elülső szárny keskeny és nyújtott, a csúcs hegyes, a külső szegély a csúcsnál sokszor homorú. A hím ivarszervében az uncus rövid, a tegumen karcsú, a penicularis lebenyek kicsik. A fultura többé-kevésbé körteforma, a vinculum széles, U-alakú. A válva hosszú, csúcsi harmada kissé kiszélesedő. A cucullus kicsi, csúcsos, a corona igen rövid. A harpe és az ampulla igen jellegzetes, erőteljes nyúlványpárt alkot. Az aedoeagus vastag cső, a vesica hosszú és visszakanyarodó, több kisebb-nagyobb diverticulummal, rendszerint egy kis bazális és egy terminális comutussal, valamint egy szubterminális tüskemezővel. A nőstény tojócsöve vagy rövid és kúpos, vagy igen széles és vaskos pikkelyszőrökkel dúsan borított. Az ostium bursae felfújt, tölcsér- vagy csészealakú, a ductus bursae lapított és kampószerűen meghajlott, háti és hasi lemeze eltérően szklerotizált. A cervix bursae nagy, fejecskeszerű, részben szklerotizált, a corpus bursae elliptikus-tojásdad, nagyszámú kicsi szignumfolttal. 1 (2) Az elülső szárny alapszíne citromsárga, az első lábpár élénk vörösbarna szőrzettel (144. ábra). Nedvességkedvelő euroszibériai faj, Angliától a szibériai tajga- és nedves erdőssztyeppzónán keresztül egészen Japánig terjed. Areája Észak-Európában a sarkkörig tart, Dél-Európában a magashegységek szubalpin zónájára és patak- valamint folyóvölgyi erdeire korlátozódik. Magyarországon sík- és hegyvidéki nedves erdőkben egyaránt megtalálható, nagyobb egyedszámban tó- és folyóparti füzesekben, láperdőkben él. Egyetlen nemzedéke néha már augusztus végén repülni kezd, rajzáscsúcsa szeptember végére-október elejére esik. A mesterséges fényt kedveli, a csalétek csak kevéssé vonzza. Hernyója szürkésbarna, hátán sötétebb behintéssel és egy lemetszett 144. ábra: Xanthia icteritia (HUFNAGEL, 1766)