Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)

24 NATURA SOMOGYIENSIS Cul Och Aed Cul Ano Cul Och Aed Och Och Ano Och Többi pip arm vex ann mac mod sti cin cat can cla rus faj 9. ábra: Magyarország csípőszúnyog-faunájának összetétele, elsősorban az elmúlt három évtized során gyűjtött lárvák és bábok feldolgozása alapján, a 2%-os dominanciát meghaladó fajok kiemelésével Balaton-medence hatása érvényesül a 14,12%-kal a második helyen szereplő balatoni szúnyog (Ochlerotatus anmdipes) magas dominanciájában. Viszonylag nagy egyedszámmal, 10,51%-os arányban van képviselve a lárva anyagban a harmadik helyen álló gyötrő szúnyog (Aedes vexans). Jelentősebb dominanciát ért el még a gyűrűs szúnyog (Culiseta annulata, 7,61%), a foltos maláriaszúnyog (Anopheles maciúipennis, 6,15%), a foltos szúnyog (Culex modestus, 4,00%), az oldalfoltos szúnyog (Ochlerotatus sticticus, 3,57%), a vöröshátú szúnyog (Aedes cinereus, 3,46%), a gyakori tavasziszúnyog (Ochlerotatus cataphylla, 3,14%), az erdei szúnyog (Ochlerotatus cantans, 3,13%), a sárga maláriaszúnyog (Anopheles claviger, 2,79%) és az Ochlerotatus rusticus (2,54%). A fauna minőségi összetétele A fauna minőségi összetételében többnyire a ritkának nevezett fajok jelenlétét tekinthetjük mérvadónak. A téma szempontjából nehézséget okoz, hogy a ritkaság megítélése viszonylagos, továbbá a gyűjtések rendszeressé válásával folyamatosan gyarapodik azon taxonok száma, melyeket az adott területen korábban ritkának tartottunk. Erre kitűnő példa a Bakonyvidéken és a Balaton-medencében folyó rendszeres culicidológiai munka eredményeként néhány faj lelőhelyeinek UTM hálótérképén a jelek jól érzékelhető, feltűnő tömörülése. Természetesen a tapasztalatok szerint ennek fordítottjára is akad példa. Ezért célszerű a gyakoriság megítélésében egy olyan viszonylag egyszerű módszert alapul venni, mely támpontul szolgál a témában való eligazodásra. Az egyik lehetőséget az UTM hálótérképezés nyújtja számunkra.