Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország csípőszúnyog-faunája - Natura Somogyiensis 6. (Kaposvár, 2004)

TÓTH S.: MAGYARORSZÁG CSÍPŐSZÚNYOG-FAUNÁJA 25 Más megközelítésben foglalkozik a legyek ritkaságával Papp László, aki az idevágó nemzetközi irodalom áttekintése, valamint elsősorban alföldi legelőkön és trágyatelepeken, továbbá középhegységi patakvölgyekben végzett hosszú éveken át a témával kapcsolatos gyakorlati kutatásokat. Tevékenységének eredményeiről számos, tudományos érvekkel alátámasztott megállapítást fogalmaz meg a legyek ritkaságáról. Fontosnak tartja többek között a ritkaság ökológiai és evolúciós értelmezésének megkülönböztetését (PAPP 2000). A csípőszúnyog-fauna UTM hálótérképezésének eredményei A gyűjtési adatok térképen való ábrázolására számos példa található a hazai faunisztikai szakirodalomban. Ezek többségére jellemző, hogy egymással nem vethetők össze, továbbá a térkép jeleihez gyakran nem rendelhetők hozzá a konkrét lelőhelyek. Ennek ellenére is hasznosak, mivel (amennyiben kellő mennyiségű gyűjtési eredmény áll mögöttük) jól szemléltetik egy-egy faj gyűjtési és legalább részben előfordulási sajátosságait. Erre példaként említhetők Mihályinak a magyar szúnyoggyűjtemények Kárpát-medencéből származó anyagának revíziójáról írt tanulmányához (MIHÁLYI 1959b) készített térképei (10. ábra). Sajnálatos, hogy a térképek alapjául szolgáló adatok jelentős része már nem áll rendelkezésre, mert 1956-ban a Természettudományi Múzeum Állattárában a kétszárnyú gyűjteménnyel együtt, Mihályi két évtizedes culicidológiai feljegyzései is megsemmisültek. Kivételt képeznek a publikációkban már megjelent, elsősorban a Balaton környékének kutatásával kapcsolatos közlemények (MIHÁLYI 1939, 1941, MIHÁLYI et al. 1953), melyek pontos, ezért az UTM hálótérképezéshez is jól felhasználható lelőhelyadatokat tartalmaznak. 10. ábra: Az Ochlerotatus caspius (korábban Aedes caspius) Kárpát-medencei lelőhelyei a Mihályi által készített térképen (Mihályi 1959b)