Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület nagylepke (Lepidoptera) faunájának vizsgálata - Investigation on the butterfly and larger moth fauna of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area (Lepidoptera)

ÁBRAHÁM L.: NAGYLEPKÉK (LEPIDOPTERA) 251 fejlődésében is szerepet játszanak, folyamatosan átalakulnak. Ennek következménye, hogy a Maculinea nausithous populációja teljesen, míg a Maculinea teleius populációja drasztikus módon visszaszorult. Kezelésként a leghatékonyabb védelmi intézkedésnek az ilyen az élőhelyfoltokban az aranyvessző {Solidago) virágzás előtti kaszálását tartom. 3. Nem kezelt mocsár- és láprét foltok szegélye. Ezeket az élőhely-foltocskákat feltétlenül el kell különíteni az előzőektől, ugyanis feltételezhetően ezek lehettek a faj természetes élőhelyei, mert hasonló élőhelyi adottságokkal rendelkeznek, mint a rendszeres kaszált higrofíl vérfüves rétek, ami később kedvezett a fajok megtelepedésének és elterjedésének. Azonban ezen az élőhelyfolton fejlődő példányok nyáron itt nem találnak táplálkozó helyet, ezért az imágók a közepesen nedves homokbucka-szegélyeken aggregálódnak. A homokbuckák egy része jelenleg kezeletlen, a fentiek miatt a fajok populációira nézve ez a hatás még ismeretlen. Hosszabb távon elképzelhető, hogy kaszálni vagy legeltetni kellene a homokbuckákat. így nagyobb lenne a virágos kétszikű növények aránya a homoki gyepekben, ezáltal az imágók a peterakáskor több nektárforráshoz juthatnak. Az Apatura ilia nem tartozik szorosan a védett terület faunájához, hisz a Dunántúlidombságon elsősorban patakmenti, folyómenti füzes élőhelyekhez kötődik. A területen élőhelye a Tetves-patak menti kisebb-nagyobb füzesekben van. Gyér populációja a terület faunáját inkább csak színesíti, de itt sem kezelési, sem egyéb különleges figyelmet nem érdemel. A Nephis sappho a Dél-Dunántúl területén többfelé előforduló, hazánkban egyébként többfelé ritkának tartott faj populációi stabilak. A terepi megfigyelések alapján tudjuk, hogy az élőhely-zavarásra kevésbé érzékeny, néha erősen degradált élőhelyeken (akácos) is előfordul. Az Euphydryas aurinia a Dél-Dunántúl területén most került elő először. Lelőhelye több szempontból is figyelemre méltó. A látrányi populációja a Balaton egykori mocsárés lápvidékének faunáját őrző maradványpopuláció is lehet. A faj ismert lelőhelyei a Bakonyalja, a Tapolcai-medence és az Őrség láprétjein találhatók. Biológiai szempontból az utóbbi időben vált ismertté, hogy a fajnak két ökológiai típusa létezik: egy nedvesréti és egy szárazréti forma. Az elmúlt évek kutatásai kimutatták, hogy a szárazréti forma terjedőben van (DIETZEL 1997, ÁBRAHÁM 1998), míg a nedvesréti forma erősen visszaszorult. A Látrányi Puszta Természetvédelmi Területen azonban a nedvesréti forma került elő. Ez állatföldrajzi szempontból is rendkívül érdekessé teszi a különböző faunakörzetek találkozásánál fekvő területet. A faj élőhelyének viselkedésbiológiai kutatása itt a jövőben feltétlenül indokolt ahhoz, hogy a faj egyetlen dél-dunántúli élőhelyén a faj természetvédelmére vonatkozó információkat összegezhessük. Természetvédelmi szempontból figyelmet érdemlő, nem védett fajok és élőhelyeik Az Oligia fasciuncula atlanto-meditterrán eltérj edésű faunaelem, a hazai bagolylepke fauna új tagja. FAJCIK (1998) arról számol be, hogy az elmúlt időszakban elterjedési területét kelet felé kiterjesztette. Magyarországot, Szlovákiát és Észtországot kivéve már a többi európai országból előkerült. Az irodalom szerint napközben is aktív, de egyetlen ismert példányát éjszaka lámpázás során fogtam. Élőhelyeként nyílt erdős sztyeppékét jelölik meg, ahol helyenként gyakori is lehet. Rajzási ideje a nyári hónapokra esik, tápnövényét különböző fűfélék képezik. A Polypogon gryphalis fajnak az elmúlt 15 évben a Dél-Dunántúl területén erősen lecsökkent a népessége, ezt bizonyítja a természetvédelmi felmérések során az egyre gyérülő számban publikált adatsora (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 2001).