Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület élővilága - Natura Somogyiensis 5. (Kaposvár, 2003)

Ábrahám Levente: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület nagylepke (Lepidoptera) faunájának vizsgálata - Investigation on the butterfly and larger moth fauna of the Látrányi Puszta Nature Conservation Area (Lepidoptera)

250 NATURA SOMOGYIENSIS Természetvédelmi Terület. Ezek közül a Látrányban talált populációja tűnik a legnépesebbnek. Az önálló taxont képező faj élőhelyeinek mindegyike a területi védettség ellenére veszélyeztetett, ezért a most talált populáció nagy természetvédelmi jelentőséggel bír. Itt a faj élőhelye a magassásos lápréteken található. Évente egy nemzedéke fejlődik ki. Hernyójának tápnövénye a Lysimachia vulgaris vagy a Caltha palustris lehet. A Papilio machaon és a Iphiclidespodalirius a pillangók családjába tartozó védett fajok. Hernyóik tenyészőhelye a homokhátak szegélyén található. A kifejlett imágók a homokbuckákon növő virágokon táplálkoznak. Populációikra a védett területbe ékelődő szántóföldek növényvédelmi célú vegyszerezése jelenthet veszélyforrást. A Lycaena dispar hazai populációi még stabilnak tűnnek, így valószínűleg a látrányi is az, de a nyugat-európai kedvezőtlen példák azt mutatják, hogy a faj erősen sérülékeny. Nagy-Britanniából már kipusztult, Németországból és a Benelux országokból is szinte eltűnt. A faj populációnagyságának állandó figyelemmel tartása a védett területen mindenképpen indokolt. A 2003-ban megkezdett Nemzeti Biomonitorozó Rendszer keretében elvégzett felmérések, és információ gyűjtések adhatnak majd választ a faj hazai populáció szintű természetvédelmi értékelésére. Élőhelye a védett területen, a lápréteken található. A Lycaena alciphron védett, ritka boglárkalepkék egyike. A Látrányi Puszta Természetvédelmi Területen kívül jelenleg egyetlen populációja sem ismert a Dunántúli-dombságról. Somogyból azonban a múlt század elejéről ebből a körzetből is volt adata, de a populáció pontos lokalitása nem volt beazonosítható (ABAFI-AIGNER et al. 1899). A faj jellegzetes előfordulási helyei középhegyvidéki cserjékkel benőtt dolomitrétek, és bokorerdő szegélyek (DIETZEL 1997). Az Alfödön hasonló jellegű homokpusztákon tenyészik, hazánk keleti térségében egyes helyeken még népes állományai élnek (BÁLINT 1996). A védett területen belül a tenyészésre alkalmasnak tűnő élőhelyfoltok esetében csak egyetlen egyben fordul elő. Hernyójának tápnövénye, a Rumex acetosella itt tömegesen nő. Az imágók rajzási ideje május végétől június közepéig tart. A Maculinea nausithous és a Maculinea teleius európai elterjedési területének határán helyezkedik el Magyarország. így hazánkban csak a két faj szegélypopulációi élnek. A hazai nedves vérfüves kaszálórétek visszaszorulásával, mely a hagyományos állattartási formák, művelési ágak folyamatos csökkenésének következménye, e két faj élőhelyei is jelentősen lecsökkentek. A Maculinea nausithous elterjedési területe kelet felé Balatonföld vár Bélavár közötti képzeletbeli összekötő vonaltól nyugatra található. Ezeken a területeken a két faj tipikus élőhelyén együtt fordul elő. A Maculinea teleius populációk a Dunántúli-dombságon, keleti irányban egyre szórványosabbá válnak, de ez a tenyészésre alkalmas élőhelyek számának a csökkenésével mutat korrelációt. A Látrányi Puszta Természetvédelmi Területen mindkét fajnak erős populációja él, amelyek évek óta stabilnak tűnnek. A fajok fejlődésük során speciális és bonyolult myrmecofil kapcsolatokkal rendelkeznek. A Dráva mentén és Belső-Somogyban szerzett megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy a Látrányi Puszta Természetvédelmi Területen a fajnak három különböző kezelésű élőhelyen van tenyészőhelye. 1. Évente kétszer kaszált nedves vérfüves rétek. Ezen az élőhelyen a fajok zavartalanul képesek fejlődni. Itt mindkét faj megtalálja magának a peterakáshoz szükséges virágzó vérfüvet, valamint a fejlődéséhez szükséges hangyafajt és a környezeti feltételeket is. Ezek az élőhelyek kétszikű virágokban bővelkednek, amelyek biztosítják az imágók számára a táplálkozási lehetőségeket. 2. Nem kezelt, egykor vérfüves rétek. Ez az élőhelytípus a védett területen belül napjainkban gyorsan terjed. A kezeletlen területeken a Solidago térhódítása következtében az élőhely növényfaj-összetétele, a miliőtényezők és az állatközösségek, amelyek a faj