Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 69 A nyest legjelentősebb táplálékát éves összesítésben a növények, ezek közül is a kerti és vadon termő gyümölcsök jelentik, melyek vitamin és szénhidrát forrásként fontosak (PANDOLFI et al. 1996). A ragadozók fontos szerepet töltenek be a magvak szétterjesztésében (HERRERA 1989), mely révén - idővel - a saját táplálékkínálatuk is bővül. A nyest télen is folyamatosan aktív, növényeket (DELIBES 1978, PANDOLFI et al 1996) és potenciális táplálékforrásnak minősülő háziállatokat, illetve állatvágási maradékokat fogyaszt (pl. HOLISOVÁ és OBRTEL 1982, RASMUSSEN és MADSEN 1985, TÓTH-APÁTHY 1998). Nyáron és ősszel részben gyümölcsfogyasztás érdekében jár be a lakott területre. A nyári párosodási időszakban (MADSEN és RASMUSSEN 1985) gyakoribbá válik a territórium birtoklásátjelző ürülékek (és vizelet) elhelyezésének gyakorisága a különböző tereptárgyakon, pl. köveken, fűcsomón (SEILER et al. 1994), ekkor a nyest nappal is sokat mozog (POSILLICO et al. 1995). A vizuális és szagjelek elsősorban az azonos ivar távoltartását szolgálják, de az aktuális szaporodásbiológiai állapotot is jelzik (MACDONALD 1980), ami a különböző élőhelyek egyedeinek egyaránt jelzésként szolgálhat. Más vizsgálatokhoz hasonlóan (pl. RASMUSSEN és MADSEN 1985, LUCERINI és CREMA 1993, TÓTH-APÁTHY 1998), a szemétből származó emészthetetlen, pl. műanyag és gumi alapanyagú termékek fogyasztása tekintetében a különböző környezetben élő egyedek között nagy különbség tapasztalható. Előfordulásuk azt jelzi, hogy a különböző élőhelyeken élő nyestek közös táplálkozó helyeket is használnak. Mezőgazdasági környezetben 350-400 ha territóriumot tartanak fenn a nyestek (SERAFINI és LOVARI 1993), a hímek kétszer nagyobb területet birtokolnak, mint a nőstények (POSILLICO et al. 1995). Más vizsgálatokban tapasztaltakhoz hasonlóan (DELIBES 1978, RASMUSSEN és MADSEN 1985, GOSZCZYNSKI 1986, SERAFINI és LOVARI 1993), ilyen élőhelyen a talajszinten élő kisemlősök jelentik a legfontosabb zsákmányforrást. Házi egér és vándorpatkány szerepel ugyan a táplálékukban, de kisebb arányban, mint az urbánus környezetben élő nyesteknél. Az urbánus nyestek számára pedig nagyobb tápláléksűrűség és könnyebben megszerezhető táplálék fajok állnak rendelkezésre, pl. háziállatok, galamb, házi egér, veréb, stb. (HOLISOVÁ és OBRTEL 1982, RASMUSSEN és MADSEN 1985, LUCERINI és CREMA 1993, SIDOROVICH 1997, TÓTH-APÁTHY 1998), melyek fő zsákmányukat képezik. A rendelkezésre álló táplálék-készlet minőségi és mennyiségi különbözősége és a nyestek kiváló alkalmazkodóképessége járulhat hozzá, hogy az urbánus nyestek a jellemző 15-50 g súlykategóriába eső prédán kívül nagyobb zsákmányt is gyakran ejtenek. A nagyobb súlyú zsákmány (pl. csibe, galamb, tyúktojás) fészekbe vagy táplálkozó helyre cipelése a nyestnek nem okoz nehézséget. Bár jellemzően talajszint közelében vadásznak, az urbánus nyestek gyakrabban fogyasztottak fákon, bokrokon, eresz alatt élő prédát is. Nagy különbség tapasztalható a közös táplálékforrást jelentő háziállatok fogyasztása tekintetében a mezőgazdasági és az urbánus környezetben élő nyestek között. Az utóbbiak háromszoros mennyiségben fogyasztanak háziállatot, melyek közül legjelentősebbek a baromfifélék. A baromfifélék fogyasztott biomasszája hasonló a kistestű madarakéhoz vagy a házi egéréhez. A kompetítor fajok jelenléte is befolyásolja a nyestek előfordulását, állománysűrűségét és táplálékválasztását. Emberi településeken lényegesen kevesebb kompetítorral kell a forrásokat felosztani (HOLISOVÁ és OBRTEL 1982, LUCERINI és CREMA 1993). A nyest urbanizálódó viselkedése nagyon hasonlít a vörösrókához (pl. DONCASTER et al. 1990, MITCHELL-JONES et al. 1999), a két faj között a természetes környezetben jelentős kompetíció tapasztalható (SERAFINI és LOVARI 1993, BRANGI 1995). A lakott területeken is élő nyesthez hasonló táplálék-összetételű közönséges görény (összefoglalta: BLANDFORD 1987) lényegesen ritkább faj, mint a nyest; a két faj közötti kompetíció mértéke nem ismert. A nyuszt élőhely igénye, táplálkozási szintje és tápláléka általában eltér a nyestétől (pl. MITCHELL-JONES et al. 1999), bár alkatilag közel állnak egymáshoz. Földrajzi el-